Ádám, akiről ez a fotó készült, szabadidejében gitáros, művészetpárti, vidám fiatalember. Ő sem “artistaként” kezdte, de a fotó alapján inkább ez utóbbi megnevezés illik Rá,mint a  “komoly gerincproblémás”….köszönöm,hogy mesélt nekünk:

“26 éves koromig sikeresen távol tartottam magam mindenféle sporttevékenységtől mindenféle kifogással, vagy akár az nélkül. Elvétve persze volt egy-két próbálkozásom (biciklizés, konditerem), de kitartás és inspiráció híján nem voltak hosszú életűek. Sok problémám volt a tartásommal, mozgáskoordinációmmal, meg alapvetően az erőnlétemmel, ezért többek közt hátammal/gerincemmel volt a legtöbb gond. Erre rátett még egy lapáttal az is, hogy ülőmunkát végeztem az utóbbi 7 évben.

Amikor  elhatároztam, hogy elmegyek egy capoeira edzésre, az első alkalommal kiment a bokám, egy egyszerű cigánykerék következtében.
Megjegyzem a sérülésem oka a fenn említett problémáknak, és főként annak volt köszönhető, hogy nem voltam tisztába a korlátaimmal.

Anikóval e bokasérülés  (és Dr. Vass Éva, fanatikus kettlebellesem, házi-és üzemorvos,Ádám orvosa,aki gyógyító céllal izometrikus gyakorlatokat is tanít a betegeknek…. 🙂 ) révén vettem fel a kapcsolatot, viszont első személyes találkozásnál mégsem a sántításomra figyelt fel, hanem óvatosan megjegyezte, hogy „itt a háttal komoly problémák vannak” …..hozzáteszem ez télen volt én meg nagykabátban.

Miután a lábamat rendberakta, szabad volt az út, hogy újrakezdem a capoeirát és tartásjavítás szempontjából javasolta a kettlebell-t. Így egyszerre kezdtem gőzerővel elsajátítani mindkét mozgásformát. Ez volt körülbelül egy éve és igaz, hogy a kettlebell-t fél év után néhány hónapig szüneteltettem, majd utána is hol tudtam menni, hol nem, de rengeteget segített, akárcsak a capoeira, minden szempontból. Sokat erősödtem, nyúltam, mozgáskoordinációm és a tartásom is lényegesen javult, az állóképességemről és közérzetemről nem is beszélve. A hát/gerinc problémáim is sokat enyhültek, (persze még nem 100%-osan tünetmentes, de ég és föld a különbség)

A fotón az egyik kedvenc capoeirás mozdulatomat (pláne azok közül, amit meg tudok csinálni :D…. a többiről nem is beszélve) a „beija flor”-t követem el éppen.

 Bizony nem csak a húszéveseké a világ!

Első Kettlebelles Nagyi edzésalanyom Irma volt,Zalaegerszegen. Persze Ő sem azzal keresett meg, hogy leküzdhetetlen vágyat érez vasgolyók macerálására.

 Az 59. születésnapján még mozgásszervi problémák kísérték, egy évvel később kettlebellek.

 Íme néhány sor abból a levélből, amelyet születésnapjára írtam Neki:

Kedves Irma,

Eredetileg masszázsra íratott be hozzám a Család, meg első körben mondtad nekem, hogy ja, Te sajnos nem tudsz leguggolni se,fáj, nem megy,  zavar,meg minden, de hát ez van. Aztán arra a kis felvetésemre, hogy mi lenne, ha mégis megpróbálnánk azt a guggolást, is,ha már a csomóid- mozgásszervi dolgaid-vérképed olyan szépen javul, felcsillant a szemed.

Egészen pontosan azt gondoltam akkor ” A mindenit, ebből valami lesz ! ” Aztán szépen lett is ! Nomen est omen, Török felállás, ha már Török Istvánnénak hívnak, ezt semmiképpen nem lehetett kihagyni ….feszítések, guggolások, swing. A fejlődésmeneted olyan,mint a Nagy Könyvben az ember elképzeli, a korrekciós torna otthon rendszeres, precíz,és ÖRÖMMEL végzed, ez a legjobb az egészben. Nem pite dolog ám valakit egy ilyen úton kísérni,aki a saját anyukám lehetne !

 Sok oka van annak, hogy jó érzés a Te munkád fényben sütkérezni. Először is, hihetetlen,de igaz, hogy 60 évesen még csak most kezded a fiatalkorodat. Hogy mindent újra tudtál írni a mozgásodban, hogy végtelen odafigyeléssel gyakorolsz, miközben a teljesítményed nő, észre se vetted szinte,mikor a swing gyakorlatsort egyszer csak 12 kilóval tekerted le, a mozgásod ezerszer frissebb,mint hónapokkal ezelőtt, nem sajnálod az időt a javításra, de nem is lustálkodsz, fegyelmezett vagy, de mégsem egy dór oszlop,hanem valahol az “éppenjó” kategóriában. Most,hogy fej fölött is elkezdtünk óvatosan dolgozni, azt hiszem, egy elég szépen érett gyümölcs lett a munkádból: olyan fizikai állapotban vagy, hogy sok 30 éves elbújhat melletted…

Nóra- nyolc unoka vagány nagymamája

Nóra Budapesten keresett meg 2012 őszén, máig rejtély,hogyan talált rám. Tüneményes nyugdíjas zenetanárnő,aki úgy döntött, hogy szeretné,ha végre valaki korrigálná a tartáshibáját. Két hónapig korrekcióztunk, guggoltunk, lazítottunk, tengelyt állítottunk, guggoltunk, mire egyszer kíváncsian megkérdezte, hogy az a helyes piros labdaszerűség a fal mellett, az  mire való? Innét nem volt megállás. Neki is vannak már otthon vassúlyzói, nyáron viszi nyaralni is az erőeszközöket 🙂

Nóra, a hajdani krónikus görbehátas guggol:

Mobilizálunk:

Emelni tanul:

És végül az első néhány száz swing….

Kérdés? 🙂 🙂

Én és az adductor magnusom

Adductor magnus szindróma – fejlődéstörtént

Előzmények

2012. ÉV TAVASZA.. Már megint fájdalmat éreztem az ágyékom környékén, valahol mélyen. Ugyanaz az a jellegű (kitapinthatatlan, sokszor a herékbe sugárzó) fájdalom, ami az elmúlt évek során párszor már „bejelentkezett”. Az érintett terület miatt többször fordultam urológushoz, ahol általában nem mentünk sokra. Prosztatagyulladásra kaptam gyógyszert, amit vagy bevettem, vagy nem. A fájdalom pedig így, vagy úgy, de hosszabb-rövidebb időn belül elmúlt. Eddig.

Már jó pár hónapja folyamatosan tartott ez a kellemetlen, húzó, néha égető jellegű érzés az ágyékomban és kezdtek más területek is – csípő-tájék, fenék, comb, vádli, talp – fájdogálni. Néha úgy éreztem, hogy az egész jobb oldalamban – lapockától a talpamig – végighúztak egy felhevített huzalt.

Urológus, sebész, neurológus, reumatológus, vérvétel, röntgen, MR, fizikoterápia. Rengeteg idő, sok-sok pénz. Szép lassan, az MR-nél kiderült, hogy porckorong sérvem van az L5-ös csigolyánál, ill. van még két ún. előboltosulás más csigolyáknál. A végszó azonban az lett, hogy az általam leírt fájdalmak nem tudhatók be ezeknek az elváltozásoknak. Szóval szedjek gyógyszereket (pl.: ha nagyon fáj, akkor cataflamot) ne emeljek (bevásárlás?, kisfiam?, stb.), ne fussak, ne ugorjak, ne biciklizzek sokat és egyáltalán a legjobb az lenne, ha meg sem mozdulnék és vigyázzak magamra, mert csak rajtam múlik, hogy 5 vagy 10 év múlva kell műteni. Hmm…

Őszintén szólva, teljesen beleuntam már az egészbe. Úgy voltam vele, ha fáj, akkor fáj és kész. Egy azonban biztos volt, gyógyszert nem szedek. Meg ugye, azért jó lenne sportolni, mozogni, mivel még csak 34 éves voltam…

Időközben egyik ismerősömtől hallottam Dr. Erbszt András „Gerinc fájdalom nélkül” című könyvéről. Megvettem. Elolvastam. Úgy voltam vele, hogy a sok csalódás (orvosban, ill. magában a nyugati orvoslásban) után adok magamnak még egy esélyt, mivel a könyv bizalmat keltett bennem a doktor úr iránt. Szabi, vonat, irány Budapest…

Diagnozis: Adductor magnus szindróma.

Javaslat: Balázsik Anikó

A fejlődés útján

Anikóval először 2012.10.21-én találkoztam. Azóta naplót vezetek a fájdalomról, kezelésekről, gyakorlatokról, amiből szépen látható a fejlődésem menete.

A kezelések során kezdetben a trigger pont masszázson volt a hangsúly (kiegészítve köpölyözéssel, tapaszolással). Már az első alkalom után is éreztem egyes izmaim lazulását. Naplóból 2012.10.21-én: „Este, fürdésnél a kádban meglepődtem azon, hogy milyen könnyedén ment a leguggolás. Korábban ez mindig a bal térdem fájdalmával járt. Most valóban olyan könnyedén ment, hogy meglepődtem… jééé, már le is guggoltam?”.

A masszázs mellett azonban mindig sor került egy-két gyakorlat betanulására, majd azok otthoni gyakorlására. Lábfejjel kezdtük és egyre jöttek a különböző stabilizációs, mobilizációs gyakorlatok (törzs, csípő, lábak…). Furcsa volt, hogy egyes, teljesen egyszerűnek tűnő gyakorlatok milyen kihívások elé állítottak. Szembesülnöm kellett például azzal, hogy nem tudtam guggolni, nem tudtam egy normális kitörést végrehajtani stb., stb. 20 perces tornától teljesen elfáradtam, szakadt rólam a víz. Egy-egy gyakorlat olyan szinten nem ment, hogy nem tudtam, hogy sírjak-e vagy inkább már nevessek magamon. DE közben megindult valami és ez erőt és kitartást adott. Igaz, az első fájdalom nélküli időszakról először 2013.02.26-án írtam a naplómban (kb. 4 hónap telt el az első találkozástól), de éreztem, hogy – a közben azért meglévő hullámvölgyek között – a fájdalom szép lassan kopik, intenzitása csökken. Testem kezdett egy kicsit átalakulni (combom, törzsem sokat erősödött; befelé dőlő bokám is alakult), járásom puhábbá, egyenesebbé vált.

A fájdalom után

Szóval a kezelések 4. hónapjától eljött a várva-várt időszak. A panaszmentes időszakok egyre hosszabbra nyúltak, mára (2013. május) a fájdalom teljesen eltűnt. A masszázs és a már említett gyakorlatok mellé Anikó szép lassan becsempészte a kettlebell-t is. Már többször panaszkodtam neki arról, hogy nem tudom, mi lesz az az edzésforma, amit űzhetek a „jó” kis gerincemmel. Korábban sokat kerékpároztam, futottam, majd kondiztam. Ezek ugye tiltólistára kerültek. Már Erbszt doktor úr is említette a kettlebell-t, de el sem tudtam képzelni, hogy egy súlyos golyó emelgetése hogyan nem fogja még jobban tönkrevágni a gerincemet. Aggodalmam persze a tudatlanságomból fakadt, teljesen alaptalan volt.

A kettlebell-el a deadlift nevű gyakorlat során ismerkedtem meg. Na ja, volt izomláz rendesen . Miután fontos a gyakorlatok pontos, szabályos kivitelezése csak lassan tudtam haladni. Viszont már türelmetlen voltam. Közben el kezdtem gyakorolni a swingelést is. Türelmetlenségemnek köszönhetően belefutottam egy kis túledzettségbe, aminek egyértelmű jele a gyakorlatok teljes szétesése és az ismétlésszám csökkenése volt. Anikótól kaptam egy egyszerűen betartható edzéstervet, amitől teljesen kifekszek, de van benne elég pihenőidő is.

Most

2013. ÉV TAVASZA. Egy éve kezdődő panaszaim már a múlté. Rengeteget tanultam az emberi testről és a mozgásról. Sokat fejődtem, korábban végrehajthatatlannak bizonyuló mozgásminták és gyakorlatok mára teljesen vagy szinte teljesen mennek (pl.: guggolás, vagy lábujjak legyező-szerű szétválasztása). Ezek megcáfolhatatlan eredmények és lendületben tartanak, ékes bizonyítékai annak, hogy jó úton járok. Közben kezdő kettlebell-es lettem, nagyon szeretem csinálni.

JA, jó hír a „csodadiéták” korszakában, hogy annak ellenére, hogy nem akartam, kettlebellel másfél hónap alatt leadtam kb. 3 kilót! 

Nagyon örülök, hogy a sorsom összehozott Erbszt doktor úrral és Anikóval !