Kedves KettlebellSpine csapat!

Mindenek előtt szeretném megköszönni a tegnapi meglepetés-edzést és a nagyon kedves ajándékokat. Valószínűleg ott helyben nem tudtam megfelelően kimutatni az örömömet.

A legszebb ajándék azonban az volt, hogy akik ott voltak, azok a betegeimből sporttársaim lettek és ezzel régi álmom vált valóra. 1993-ban fogalmaztam meg magamnak először, hogy a mozgásszervi betegségeket mozgással kellene gyógyítani, de akkor még sem az infrastrukturális háttér, sem pedig a szakmai tudás nem állt rendelkezésre ahhoz, hogy megvalósítsuk az álmot.  Rengeteg próbálkozás, tanulás és tapasztalat után úgy érzem, hogy most már helyes úton járunk, persze ehhez két dolog elengedhetetlen volt: kellett találnom egy olyan edzőt, akinek a tudása, lelkiismeretessége alkalmassá teszi arra, hogy elkezdjen valamit, amit előtte még senki sem csinált és kellettek olyan nagyszerű, motivált emberek, mint Önök, akik elhitték, hogy a gerincpanaszaik meggyógyítása érdekében senki sem tud annyit tenni, mint ők maguk.

Anikó fantasztikus munkát végzett a csapattal, nem hittem a szememnek, hogy milyen erős emberekké váltak a kezei között, rájöttem, hogy igencsak össze kell szednem magam, ha lépést akarok tartani a „rehab” csoporttal. Az Ő munkáját dicséri, hogy sérülés nélkül teljesítették az első időszakot, ami ilyen szempontból a legveszélyesebb.

Ahogy néztem a csapatot, a legnagyobb örömöt az okozta, hogy alig volt lemorzsolódás, pedig ezek az edzések komoly igénybevételt jelentenek.  A mi régi “polgári” csoportunk ennyi idő alatt 14-ről 5 főre zsugorodott, mialatt a kettlebell-spine csoportokba nem lehet beférni.  Csupa olyan emberek edzettek tegnap velem, akiket minden „normális” orvos a mélyebb levegők vételétől is eltiltott volna. A csapat teljesítménye csattanós választ ad arra a kérdésre, hogy az ilyen terheléssel járó funkcionális edzésnek van-e helye a gerincbetegek rehabilitációjában.

Csodás érzés volt körülnézni és az arcok mögötti történetekre visszagondolni. Fantasztikus utat jártak be mindannyian: Volt, aki a műtét utáni rehabilitációja kapcsán lett olyan erős és edzett, mint azelőtt soha , mást a műtőbe vezető útról fordított vissza Anikó és volt, akinek az életminőségén javított 2-300%-ot a rendszeres edzés, sőt van olyan girjevik is, aki olyan kiváló sportolóvá vált, hogy instruktor lett belőle és másoknak is továbbadhatja az „üzenetet”.

            Szívből remélem, hogy sok-sok ember merít erőt az Önök példájából és indulnak el azon az úton, aminek a végén erős és teherbíró gerinc és lélek várja őket.

Még egyszer köszönöm mindenkinek a tegnapi közös edzést, remélem jövőre 1000 swingig meg sem állunk!

Az izomláz legyen veletek!

Budapest, 2013 11.12.

Dr. Erbszt András

Curious English-readers might feel motivated to click HERE

Gerincbetegek rehabilitációjának lényegét érinti az a kérdés, hogy egy degeneratív elváltozással rendelkező, műtött vagy funkciójában helyreállított gerincoszlopot mennyire és hogyan terhelhetünk.

Amikor egy gerincspecialista javaslatot tesz a derékfájdalomban szenvedő,vagy azt éppen elhagyó páciens életmódját illetően két dolgot tehet:

• Kímélő életmódot javasol, ami lényegében a nehéz terhek emelésének kerülését, a gerinc hajlításának-csavarásának tilalmát jelenti. Az orvos vérmérsékletétől függően a felemelhető súly nagysága 2-5 kg kezenként, szimmetrikusan.

• Rehabilitációs programot javasol a betegnek, amely felkészíti a gerincet arra a megterhelésre, amely normál napi aktivitása közben éri. Természetesen a megterhelés mértéke más egy ketrecharcos, egy horgász vagy egy fotelben kötögető nagymama között.

Aki ismeri a Doctorfit Gerincambulancia filozófiáját és gerinc-rehabilitációs programját, az pontosan tudja, hogy mi melyik álláspontot képviseljük.

Véleményem szerint az úgynevezett „kímélő életmód” kivitelezhetetlen. Mutassa meg nekem például valaki, hogy miképp lehet hajolás nélkül cipőt bekötni vagy úgy felemelni a gyerekünket, hogy csak szabványos mozdulatokat végzünk, esetleg miképp lehet helyes testtartásban elcsúszni a jégen.

A mi filozófiánk szerint a gerincet fel kell készíteni a külvilág ingereire és jelenik meg a fogalom: a gerinc funkcionális kapacitása. Mit is jelent ez valójában?

A gerinc megfelelő funkcionális kapacitása azt jelenti, hogy derekunk, hátunk hatékonyan és fájdalommentesen  tud alkalmazkodni az őt érő terhelésre. Rendelkezünk a szükséges törzs-erővel és hajlékonysággal. Nyilvánvaló, hogy az izomzat erősítése nem szorítkozhat csak a mély-hátizmokra, annak a törzs teljes izomzatát meg kell céloznia. Ugyanilyen fontos, hogy az egyes gerincszakaszok hajlékonysága, mozgékonysága is megfelelő legyen. Mik tehát a gerinc funkcionális kapacitásának elemei?

• Erő

• Hajlékonyság

• Kitartás (erőnlét)

• Robbanékonyság

Aki tehát el akar búcsúzni a derékfájdalomtól, annak mind a négy képességben javulnia kell.

Van három rossz hírem:

    1. A fent leírt képességeket nem adják ingyen, de még csak olcsón sem. Aki azt állítja, hogy néhány egyszerű gyakorlat végzésével (pl. cicahát és kobraállás) ez elérhető, az egyszerűen vagy nem mond igazat, vagy nem tudja, hogy mit beszél. Az erős és jól működő törzsizomzathoz fáradságos út vezet, ezt az utat edzésnek nevezzük.

2. További rossz hír, hogy más út nem vezet a hátfájás nélküli világba. Sem csodapirulák, sem porcépítő készítmények sem pedig bravúros gerincműtétek nem helyettesítik a gerinc-rehabilitációját.

3. A legrosszabb hír pedig, hogy mindez a gerincpanaszoktól szenvedőnek a legfontosabb. Az orvos, a gyógytornász, edző, pszichológus csak tanácsot tud adni, de a munkát nem tudja elvégezni helyettünk.Ismerik a mondást: “Mindent érted, helyetted semmit.”

Ennyi rossz után mivel lehet mégis bíztatni a gyógyulni vágyókat?

1. A torna, edzés már néhány alkalom után enyhíti a panaszokat, a páciens tapasztalja, hogy a mozgás tényleg jótékony a gerincpanaszok gyógyításában.

2. Az első három hónap elteltével a fájdalma döntő mértékben csökkennek és a gerinc funkcionális kapacitása jelentősen javul.

3. A beteg tapasztalja, hogy hatalma van a fájdalmak fölött, saját erejéből legyőzheti a panaszokat és jelentősen javíthat életminőségén.

Dr. Erbszt András

//