Nagy divat mostanában Vladimir Janda, Karel Lewit vagy Vojta : a Prágai Iskola három nagy alakjának munkásságával takarózni. Részemről Janda gondolkodását tudtam hasznosítani- részben mert a Vojta-módszer bébiknek való, részben mert az a véleményem, hogy Lewit professzor munkássága nem való a fitnessiparba- a klinikumban igen, egyedülálló, alapos vizsgalati habitust tanít.

Janda alapkönyve, a Muscle Function Testing és alapkoncepciója, amely alapján tájékozódni érdemes. Néha felhívom a figyelmet, hogy az alsó-és felsőkereszt-szindróma még a jéghegy csúcsa sem, Janda zseniális, alapos és elég bonyolult rendszerben keresi az egyensúlyzavarokat. Az alábbi ismertetőt régebben írtam, még mielőtt  Dr. Jiri Cumpelikkel találkoztam volna Prágában. Ez a kis ismertető elég sok helyen fellelhető különböző weboldalakon, bár hozzájárulásom nélkül látom olyan site-okon, amelyekhez közöm nincs, mégis, valahol jó, ha a tudáscsíra terjed. Janda azonban TÉNYLEG nem csak 2 szindrómát írt le egész életében 🙂

Íme, így néz ki az én már kissé rongyosra forgatott példányom egy icipici témája, a csípőízület flexiója- egy nagy rendszer része.(slideshow 🙂 )

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Vladimir Jandáról

Vladimir Jandáról és munkásságáról meghökkentően kevés publikáció látott napvilágot magyarul, pedig a nemzetközi rehabilitációval foglalkozó szakirodalomban elfoglalt helye még finoman fogalmazva is tekintélyes.

Janda a prágai Károly-egyetem orvosi fakultásának professzora volt, neurológus és rehabilitációs szakorvos, aki saját, tinédzserkori gyermekbénulása miatti 3 év rehabilitációban töltött év után döntött úgy, hogy életét az emberi mozgás titkainak, összefüggéseinek megfigyelésének és vizsgálatának szenteli.

Kutatásai rendkívül kiterjedtek, szinte felölelhetetlen mennyiségű cikk,tanulmány szerzője, hosszú életútja rendkívül termékeny munkásságot is jelentett.

Úttörő szerepe volt a krónikus mozgásszervi panaszok megközelítését illetően az úgynevezett “funkcionális” látásmód tudományos alapokra helyezésében. ( a “funkcionális” szó manapság a fitnessiparban divatjelenség, szükségesnek látom megjegyezni,hogy Janda kissé más értelmezésben használta ezt a jelzőt)

A mozgásszervi problémákkal foglalkozó medicina  két fő iskoláját szokás megkülönböztetni, az úgynevezett “strukturális”, és a “funkcionális” irányzatot. A “strukturális” irányzat főleg a statikus szerkezetek patológiáját hangsúlyozza, lokálisan szemléli a problémákat, típusos “orthopédiai” habitus. Nem is lehetne másképpen orvosolni sérüléseket vagy súlyosbodó fertőzéseket stb. Ellenben, főleg a krónikus mozgásszervi panaszoknál a “funkcionális” megközelítés adhat a beteg panaszaira gyógyírt, mivel a test egészének folyamataira és rendszereire fókuszál.

Képtelenség lenne egy csonttörést vagy szalagszakadást “funkcionálisan” meggyógyítani, ellenben sok esetben a hátfájdalom, derékfájdalom kiválóan orvosolható azzal, ha az úgynevezett izomegyensúly ( amely elválaszthatatlan a  “csontritmus” megfelelő működésétől) helyreállításra kerül a test egészén, megszabadítjuk a felesleges terheléstől a túlmunkára kényszerített izomcsoportokat,és megtanítjuk dolgozni addig elhanyagolt részeinket.

Janda nevét leggyakrabban az úgynevezett “kereszt-szindrómák”-kal kapcsolatban említik. Megfigyelései és betegein végzett EMG mérései alapján az 1980-as években azonosított be két gyakori jelenséget, az alsó-és felső-kereszt-szindrómát.

Felső kereszt-szindrómának hívjuk magyarul a “rossz tartást”, görbe hátat. Ritkán gondolunk bele következményeibe, inkább esztétikai értéket tulajdonítunk neki, pedig komoly problémákhoz vezethet. A test felső részének posterior (hátsó) és anterior (első) oldalának izomegyensúly-megbomlása jelenti a legnagyobb gondot. Egy görbe tartással rendelkező személynek még laikus szemlélő számára is feltűnik, hogy a lapockacsontjai valahogy “feljebb” helyezkednek el, mint egy optimálisan “berendezett” háton. Ennek a túlfeszült lapockapozíciónak a következményeit még felsorolni is nehéz, rotátorköpeny – problémákról könyék – csuklófájdalomig bármi lehetséges. Hiába műtik meg sokszor a fájdalmas ízületet, ha a testtartás nem kap korrekciót, a kinetikai lánc következő láncszeme fog idővel károsodni. A képernyőhöz kötött munkát végzőknél teljesen általános ez a jelenség, nem pusztán az ülés, mint természetellenes pozitúra miatt, hanem azért is, mert szemünk fáradását a központi idegrendszer- logikus módon – azzal próbálja kompenzálni, hogy arcunkat közelebb “tolja” a monitorhoz, törzsünk viszont a helyén marad- hacsak nem a billentyűzetre szeretnénk feküdni.

Hasonló a helyzet az alsó-kereszt szindrómával is, amelyet az alsóháti fájdalom egyik fő okaként emleget a rehabilitációs szakirodalom. “Néma gyilkos”, sokszor évek alatt fejlődik ki, de  a háti gerinc biomechanikájában nagyon komoly károsodásokat okoz. Hétköznapi nyelven “billenő csípő”-nek is nevezik ezt a funkcionális eltérést, amely a csípőízület mozgásbeszűkülését, felesleges és extrém stresszt jelent a gerinc háti szakaszán, nem ritkán csendesen sérvet vagy krónikus derékfájdalmakat produkál.

Janda különleges tudós volt. Az elbeszélések, visszaemlékezések alapján személyisége hasonló lehetett, mint a mi Nagy Anatómusunké, Szentágothai Jánosé, akinek Pécsett szinte fürtökben lógtak még teológushallgatók is az – általában  unalmasnak tartott – anatómia-előadásain: karizmatikus egyénisége, fantasztikus műveltsége tette Őt is a diákok kedvencévé. Jandának is rengeteg tanítványa volt, a mai napig folytatják kutatásait, neve, módszertana több kutatóintézet fémjelez. Jiri Cumpelik, a prágai balett fizioterápiás orvosa is első kollégája volt.

Mi az, amit gerincproblémák megoldásánál Janda szemlélete segíthet nekünk?

Ő világított rá először a tudományos világban arra az alapvető problémamegoldó magatartásra, mely szerint  “Ha a Holdra mutatok ne az ujjamat nézd”, vagyis a probléma oka és a fájdalom helye nem feltétlenül található ugyanott az emberi testen.

Hangsúlyozta és kutatta a központi idegrendszer figyelmen kívül nem hagyható szerepét a krónikus mozgásszervi panaszok tekintetében, szépen csendben megelőzve ezzel Panjabi klasszikus felosztását a gerinc alrendszereiről.
Bár Janda gondolkodásának rendszere nagyon komplex, bizonyos dolgokat még a fitnessipar is díjazott ( gondolom, mert képeken jól lehet ábrázolni ezeket a tünetegyütteseket, az meg ugye általában elég 🙂 ) alsó – és felső – kereszt szindróma leírásával a civilizált életmód két legfontosabb mozgásszervi funkcióváltozását ismerte fel, és hatékony megoldások tömegét dolgozta ki fantasztikus életpályája során.