Tegyük fel, hogy belegondolunk, mennyi időt töltünk az ülésen kívüli időben egy lábon: majdnem vetekszik az ember egy flamingóval. Próbálom ezt a sorozatot lazán, mindenki által fogyaszthatóan tálalni/ megírni, szóval tudományos bizonyíték helyett csak azt hoznám fel példaként, hogy életünk során sokszor próbálunk eljutni A pontból B-be úgy, hogy a lábainkat egyenként, váltogatva vesszük igénybe (megyünk) . Ez nem érvényes azokra,akik hozzánőttek az autójukhoz a fenekükkel, de Ők nem is fognak neki mérlegállást végezni, mivel kocsiban ülve ilyesmit nem lehet, ez bárki simán belátja.

A mérlegállás nagyon jól fejleszti a “járóizmokat”, tartást, és mivel egyensúlygyakorlat, sok jó szekundér hatása is van. 30 mp nem sok egyik-másik oldalra naponta, azt hiszem, és ehhez a gyakorlathoz sem kell semmi, mint egy talaj. Talaj általában van otthon.

Rahelnek ismét köszönöm, hogy fotóalanyként helytállt, csak szólok, hogy Somi Panni tanítvány, és a következő részben maga Panni is várható ! Csodálatosan szép mozgású és sugárzású bharatanatyam táncművész és mozgástanár.

Első lépés, hogy a törzsedhez illesztett karokkal a felsőtested a föld felé (egyben, nem csak az orrod), egyik lábad a föltől a magasba mozdul, szinkronban. Ezt addig süllyeszd-emeld, amíg biztonságos és megtartott az “egybenhelyzet”.

Ha ezt a vízszintes síkot tudod már tartani (meglepően hamar fogsz haladni ám!), akkor a kiindulási helyzetet nehezítheted magasba emelt karral.

Kezdjük:

Mérlegbe dőlsz:

Ha a kezedet így megkomplikálod, a két mutatóujjadat kicsit összenyomod,és elképzeled, hogy tolod előre,mintha mutatnál valamire, egészen más érzés lesz. Kézfej így:

Dőlni így:

Kezdd 10-10 másodperccel, nem kell irracionális célokat kitűzni, mert nem fogod szeretni a kis gyakorlásokat. Pár nap múlva célozz meg 20-20-at, ebből észre sem veszed és már 1 perc mérlegállás lesz, a limbikus rendszered, graviceptoraid (LINK ITT HA NEM TUDOD MILYAZA) meg (többek között) úszni fognak a boldogságban 🙂