Előadást tartottam ma a X. Gyógytornász Kongresszuson “Meddig tart a gerinc-rehabilitáció?” címmel. Nagyon mosolygós előadás lett, a hallgatóság, üléselnökök és saját részemről is.
Az előadás üzenete elsősorban az volt, hogy hosszútávon 6 hónap- 1 évig “kísért” gerincbetegek, ha a terápiás team jól dolgozik együtt, tartós életminőség-javulást érnek el és tanulnak meg megtartani.
A team-munka ismertetése után edzőként beszéltem a gyógytornászokkal és orvosokkal való együttműködés, kommunikáció szükségességéről. Ismertetésre került a kettlebell is, amelyet nem újdonság, hogy előszeretettel használok a KettlebellSpine edzéseken a rehabilitáció tercier szakaszában.
Fontos lenne, hogy a hazai szakemberek, ha nem is két szakmában dolgoznak- három fő van összesen,akiről tudom,hogy ENKK nyilvántartásban működési engedéllyel rendelkezik az instruktorok közül– ismerjék a határaikat, és edzőként kommunikáljanak gyógytornászokkal. Nem megoldás, hogy “rehabos szakember”-ként hirdeti Magát valaki, aki edzőként valószínűleg profi, de felelőtlenül foglalkozik olyan problémával, amelyhez csak hallomásból ért. A gyógytornász társadalom, ahogy tapasztalom, nyitja az ajtót értelmes közeledésre.
Ismertettem forrásaimat is- ez összesen annyit jelent, milyen szellemi tőke alapján dolgozom és tanulok tovább edzőként: Vladimir Janda, Stuart McGill, Craig Liebenson, a Prágai Iskola, Leon Chaitow, sorolhatnám.
Több fotó is szerepelt azokról a gerincbetegekről, akiknek a fent említett hosszútávú aktivitási programját majdnem 3 éve vezetem és fő edzéseszközünk a kettlebell. A hallgatóságnak és az üléselnököknek is nagyon tetszettek az erős gerincbetegek- én meg jól kihúztam magam 🙂 és két fotónál majdnem elpityeredtem, furcsa ilyen körülmények között szembesülni azzal, voltaképpen mekkora utat jártunk meg együtt.
Konklúzió: tanulni és dolgozni kell. Együtt. Ha ott állsz egy teremben, amely tele van emberekkel, látszólag egyedül 🙂 de Veled szemben mosolyognak a kolléganőid, a füledben ott van Professzor Úr utolsó mondata a csütörtöki megbeszélésről “Szombaton gondolok Magára, biztosan nagyon ügyes lesz”, az előadásod előtt a folyosón megölel az anatómiatanárod – éppen üléselnök egy másik szekcióban – 14 évvel ezelőttről, az üzeneteim között Katschthaler Gabié “Drukkolok”, az üléselnök kíváncsian Rád mosolyog…..olyan sokan velem voltak egy kicsit- épp, mint az eredményekben. Köszönöm mindenkinek a klinikumból, és köszönöm a StrongFirstnek is, hogy ez a szép összefoglaló előadás létrejöhetett. Büszke vagyok RÁNK.