kép:

http://corewalking.com/wp-content/uploads/2014/04/jandas-crossed-syndromes.jpg

Legszívesebben már előző életemben Vladimir Janda csodálója lettem volna, de sajnos nem így alakult-és még úttőrő koromban sem tudtam, ki Ő.Utólag nagyon bosszantó, hogy jártam Prágában a Károly-egyetemen,mikor még élt…csak messze témában. Ellenben rengeteg bölcsességet és tanítványt hagyott hátra, és komoly szellemi iskolát. Nagyon sokat foglalkozik Jandával az a Dr.Perry Nicleston nevű orvos is, akivel Mark Reifkind kapcsán ismerkedtem meg 2010-ben- Mark megkért, hogy írjak “review”-t a latissimus (nagy széles hátizom) témájában készített DVDjéről, és meghökkentő módon teljesen hasonló két cikkecske született, anélkül, hogy egyáltalán tudtunk volna a másik létezéséről. Persze rögtön összebarátkoztunk. Egy beszélgetés ITT hallható a “lézerdokival”, és egy nagyon szép összefoglaló cikk a Spine 2006-os számában ITT.

Vladimir Jandáról és munkásságáról meghökkentően kevés publikáció látott napvilágot magyarul, pedig a nemzetközi rehabilitációval foglalkozó szakirodalomban elfoglalt helye még finoman fogalmazva is tekintélyes. Nagyon örültem, mikor idén, a gerincbetegségekről rendezett tavaszi továbbképző kongresszuson Dr. Ortutay Judit az ORFIból előadása alatt feszt Jandát emlegette- megbiztosított afelől, hogy jó csapásvonalon MOZGUNK 🙂

Janda a prágai Károly-egyetem orvosi fakultásának professzora volt, neurológus és rehabilitációs szakorvos, aki saját, tinédzserkori gyermekbénulása miatti 3 év rehabilitációban töltött év után döntött úgy, hogy életét az emberi mozgás titkainak, összefüggéseinek megfigyelésének és vizsgálatának szenteli.
Kutatásai rendkívül kiterjedtek, szinte felölelhetetlen mennyiségű cikk,tanulmány szerzője, hosszú életútja rendkívül termékeny munkásságot is jelentett.
Úttörő szerepe volt a krónikus mozgásszervi panaszok megközelítését illetően az úgynevezett “funkcionális” látásmód tudományos alapokra helyezésében. ( a “funkcionális” szó manapság a fitnessiparban divatjelenség, szükségesnek látom megjegyezni,hogy Janda kissé nagyon más értelmezésben használta ezt a jelzőt)

A mozgásszervi problémákkal foglalkozó medicina  két fő iskoláját szokás megkülönböztetni, az úgynevezett “strukturális”, és a “funkcionális” irányzatot. A “strukturális” irányzat főleg a statikus szerkezetek patológiáját hangsúlyozza, lokálisan szemléli a problémákat, típusos “orthopédiai” habitus. Nem is lehetne másképpen orvosolni sérüléseket vagy súlyosbodó fertőzéseket stb. Ellenben, főleg a krónikus mozgásszervi panaszoknál a “funkcionális” megközelítés adhat a beteg panaszaira gyógyírt, mivel a test egészének folyamataira és rendszereire fókuszál.
Képtelenség lenne egy csonttörést vagy szalagszakadást “funkcionálisan” meggyógyítani, ellenben sok esetben a hátfájdalom, derékfájdalom kiválóan orvosolható azzal, ha az úgynevezett izomegyensúly ( amely elválaszthatatlan a  “csontritmus” megfelelő működésétől) helyreállításra kerül a test egészén, megszabadítjuk a felesleges terheléstől a túlmunkára kényszerített izomcsoportokat,és megtanítjuk dolgozni addig elhanyagolt részeinket.

Janda nevét leggyakrabban az úgynevezett “kereszt-szindrómák”-kal kapcsolatban említik. Megfigyelései és betegein végzett EMG mérései alapján az 1980-as években azonosított be két gyakori jelenséget, az alsó-és felső-kereszt-szindrómát.

Felső kereszt-szindrómának hívjuk magyarul a “rossz tartást”, görbe hátat. Ritkán gondolunk bele következményeibe, inkább esztétikai értéket tulajdonítunk neki, pedig komoly problémákhoz vezethet. A test felső részének posterior (hátsó) és anterior (első) oldalának izomegyensúly-megbomlása jelenti a legnagyobb gondot. Egy görbe tartással rendelkező személynek még laikus szemlélő számára is feltűnik, hogy a lapockacsontjai valahogy “feljebb” helyezkednek el, mint egy optimálisan “berendezett” háton. Ennek a túlfeszült lapockapozíciónak a következményeit még felsorolni is nehéz, rotátorköpeny – problémákról könyék – csuklófájdalomig bármi lehetséges. Hiába műtik meg sokszor a fájdalmas ízületet, ha a testtartás nem kap korrekciót, a kinetikai lánc következő láncszeme fog idővel károsodni. A képernyőhöz kötött munkát végzőknél teljesen általános ez a jelenség, nem pusztán az ülés, mint természetellenes pozitúra miatt, hanem azért is, mert szemünk fáradását a központi idegrendszer- logikus módon – azzal próbálja kompenzálni, hogy arcunkat közelebb “tolja” a monitorhoz, törzsünk viszont a helyén marad- hacsak nem a billentyűzetre szeretnénk feküdni.

Hasonló a helyzet az alsó-kereszt szindrómával is, amelyet az alsóháti fájdalom egyik fő okaként emleget a rehabilitációs szakirodalom. “Néma gyilkos”, sokszor évek alatt fejlődik ki, de  a háti gerinc biomechanikájában nagyon komoly károsodásokat okoz. Hétköznapi nyelven “billenő csípő”-nek is nevezik ezt a funkcionális eltérést, amely a csípőízület mozgásbeszűkülését, felesleges és extrém stresszt jelent a gerinc háti szakaszán, nem ritkán csendesen sérvet vagy krónikus derékfájdalmakat produkál.
Janda különleges tudós volt. Az elbeszélések, visszaemlékezések alapján személyisége hasonló lehetett, mint a mi Nagy Anatómusunké, Szentágothai Jánosé, akinek Pécsett szinte fürtökben lógtak még teológushallgatók is az – általában  unalmasnak tartott – anatómia-előadásain: karizmatikus egyénisége, fantasztikus műveltsége tette Őt is a diákok kedvencévé. Jandának is rengeteg tanítványa volt, a mai napig folytatják kutatásait, neve, módszertana több kutatóintézet fémjelez.

Mi az, amit gerincproblémák megoldásánál Janda szemlélete segíthet nekünk?

Ő világított rá először a tudományos világban arra az alapvető problémamegoldó magatartásra, mely szerint  “Ha a Holdra mutatok ne az ujjamat nézd”, vagyis a probléma oka és a fájdalom helye nem feltétlenül található ugyanott az emberi testen.
Hangsúlyozta és kutatta a központi idegrendszer figyelmen kívül nem hagyható szerepét a krónikus mozgásszervi panaszok tekintetében.
Alsó – és felső – kereszt szindróma leírásával a civilizált életmód két legfontosabb mozgásszervi funkcióváltozását ismerte fel, és hatékony megoldások tömegét dolgozta ki fantasztikus életpályája során.

A nemzetközi rehabilitációs szakirodalom a Janda-szindrómák kezelésére az egyik leghatékonyabb gyakorlatnak a helyesen végrehajtott kettlebell swing-et találta. A gyakorlat, megfelelő technikával és megfelelő súllyal végrehajtva tökéletes a Janda által leírt izomegyensúly javítására és karbantartására. Ez nem azt jelenti, hogy gerincsérvesekkel sportedzői végzettséggel is gyógyászati tevékenységet lehet végezni, mondván a swing mindenre jó – a rehabilitáció utolsó fázisában, ha a testsémaérzékelés,koordináció, légzés, mobilitás és teherbírás már nem a nullán áll, és saját testsúlyos izometrikus gyakorlatokat illetően a beteg már teljesítményre képes, a gyakorlat olyan “szakaszokon” segít erős izomzatot építeni, amelyeket kifejezetten nehéz feladat egyáltalán működésbe hozni, főleg a lumbális gerinc, annak elsősorban a paravertebrális izomkötege indul gyorsan látványos fejlődésnek. Természetesen ez nem minden. Stabilizálja a medencét, működésbe hozza a nagy széles hátizom- nagy farizom “hidat”, amely hátsó mozgásláncunk funkcionális gerendája.