Csodálatos továbbképzési napon voltunk ma, “Fókuszban a gerincbetegségek” címmel  jobbnál jobb előadások követték egymást.

Falus Andrást nem lehet eleget dicsérni- aki nem ismeri , klikkeljen rá erre a sorra, és hajrá olvasni. Sajátos humora, fantasztikus előadókészsége egyedülálló. Autoimmunitás és gerincbetegségek- két előadással nyitott. Akarsz egy jó napot? Hallgass Falus Andrást reggel!

Az előadássorozat többi részét hallgatva megbizonyosodtam, hogy nagyon jó vonalon járunk a Spine programmal, a Norris-Janda útjelzőtáblánál kanyarodunk mi is a gerinc rehabilitációját illetően, sok neurokinetikus elemet használunk, jól illeszkedünk a gyógytornához és jóideje az ergoterápiához is.

Érdekes érzés egy ilyen egésznapos képzésen megnyugodni afelől, hogy a koncepció minden eleme a helyén van és illeszthető a klinikai rehabilitáció kivezető “ajtajához”, legalábbis ami a mai magyar/európai frontline rehabilitációs orvoslás szemléletét illeti. Ehhez mondjuk nagyon, nagyon sokat kellett és kell tanulnom és olvasnom, de én nagyon szeretem a munkámat, pont ezért: hogy nem könnyű a többnyelvű szakirodalmakkal lépést, az “élő szakirodalommal”-vagyis az orvosokkal kapcsolatot tartani, ahogy csak tudok, az edzéseken meg minden szépen összeér. Nem nincs ott a könyvem, az atlaszom, a rehabdokinéni barátnőm,ott már csak az energia és üzemkész tudás van, amit okosodásokkor, konzultációkkor és a munkahelyemen kapok.

Külön örültem,mikor az egyik előadó,mielőtt nekifogott volna mondandójának, közölte, hogy egy kicsit tornászni fogunk, mégiscsak egy mozgásszervi rehabilitációval foglalkozó képzés folyik- levettem a cipőmet, csakúgy,mint az előttem ülő Dr. Ortutay Judit (reumatológus, fizioterápiás és mozgásszervi rehabilitációs szakorvos, osztályvezető főorvos, ORFI), és egy rövid chikung bemelegítést az egész terem együtt elvégzett. 🙂 Így kell ezt 🙂

Sokat jelent egy-egy ilyen “tanulási alkalom”- mert kollégáim, Rőth Éva gyógytornász, Rakovics Viktor SFG, gyógymasszőr és Tolnai János sportedző (erről majd később, igaz, 3 napos a vizsga) is jelen voltak és ugyanazt a jó örömöt láttam az arcukon, és míg folyamatosan “dől az információ”, fantasztikusan összeszedett előadások formájában, nekem mindig jár az agyam,és elemzem a KettlebellSpine dolgait, mit lehetne javítani, jajdejó, ebből is át tudjuk vezetni a lumbalis problémást, igen, pont az SI ízület, stb.stb.stb. Fontos nekem a szakmai illeszkedés abból a szempontból is, hogy a lehető legpontosabb, színvonalasabb képzést, útvonaltervezést, szakirodalmat kapja majd meg a Gerincbarát Edző képzés első kis csapata. Azért írok “kis” csapatot, mert nem szeretnék nagyra nőni, hálózatot (vagymi) kialakítani: színvonal van, soha nem rosszabb,mint addig volt- a “szélesedés” és a “mélyülés” Russel-paradoxona, de véleményem szerint teljesen tartható. Nagyon a helyünkön vagyunk a gerinc-rehabilitáció világában, maradunk egy eredményes program, csak, ahogy telik az idő, mindig kicsit több erős Zsiványka lesz a Történetünk szereplője.