” A 2014. 08.30-án elvégzett LS gerinc MR vizsgálat az L.IV-V. segmentumban 4-5 mm-es anterolysthesist,széles alapú mko-i L-5 gyökcsatornát szűkítő porckorong kitüremkedést, valamint L.V. medialis közepes fokú porckorong kitüremkedést mutatott ki.

Diagnózis: Protrusio disci L.IV. et anterolisthesis L.IV.-V., protrusio disci L.V.medialis.”

2015. január végén pedig, 1 hónap masszázsterápia és 4 hónap  szorgalmas mobilizáció-izometrikus tréninget követően ( ez NEM csak plank és annak nálunk szokásos variációit takar, hanem komplett neuromuszkularis vidámparkot) megtörtént az első swing. A (volt) beteg elérte, amit akart: egyszerűen jól van, problémamentesek a mindennapjai, szereti a mozgást, elmondása szerint a kettlebelles gyakorlatok kifejezetten jók Neki és “nagyon érdekes ez az egész”.

Az első kulcs az általam unalomig pampogott “paravertebralisok” megerősítése volt, de nem valamennyire, némileg, hanem NAGYON. A paravertebralis izomköteg az én elvárásom szerint akkor optimális,ha egyenletesen széles a gerinc csigolyatöviseinek vonala mentén, nem spasztikus (vagyis olyan feszes,mint a papa horgászzsinórja, mikor a kapás másik oldalán egy 180 kilós mérges harcsa vizisprintel) és nem nokedli. Akkor ideális, ha legalább 3-4 saját-ujjnyi a szélessége. Az “én elvárásom” nem egy hangulat vagy különleges módszertan, hanem a tanulmányaimban, gyakorlatomban és munkámban előforduló,megkerülhetetlen alapelv.

Ezen a fotón a nyilak mutatják, miről is beszélek.

A következő fotón pedig a 3, háton látható piros vonal jelöli azt az izomköteget, amely szalagokkal és egyéb kötőszöveti segéderővel a gerincoszlopot a helyén tartja.

A lábfej boltozata kielégítő (jelölve: jobb belső talpélnél), szegmentális gyengeséget száműztük, sarokcsont támasztása rendben (szintén kis piros vonal jelzi) . Nem vettem elő a 100-as papírzsepit amiatt,hogy javítanunk kell a térd-nagylábujj viszonyokon egy kicsit- ez volt az első igazi swingünk.

Mindezt megelőzően mobilizáltunk, csípőt-gerincet, és ezt abba sem fogjuk hagyni, bár már karbantartási szintnél tartunk bőven. Az utolsó,lenti kép körülbelül 2 hónapos, és akkortájt készült, mikor a paravertebralisok dokumentációja is. Nem elegendő ugyanis, ha a gerinc melletti izmok erősek, ez alapvető ahhoz, hogy a háti-lumbalis-nyaki rész mozgástartományát aktív mozgással helyreállítsuk. Nem elegendő a mozgástartományok helyreállítása sem, a törzs egészének a beidegzését,működtetését is ildomos “újraírni”. Kezdetektől légzéstechnika: rekeszizom, tüdőcsúcs, has, hasbeszívás, pihegés,szuszogás,ritmus, gerinclégzés,koncentráció,tengely-pihegés és társai. Egyszerű és nem könnyű.

(Miután egy fotó kapcsán Főboszorkány Elvtársnő Gabival gondolatokat cseréltünk, visszalapoztam: azért fekve kezdem én az egész háti gerincszakasz-bordakosár mobilizációt, a “belső lufit”, légzéseket, mert egyrészt működik jól, másrészt a kitaposott ösvény -amely még véletlenül sem az egyetlen és kizárólagos- esete: sok Feldenkrais és Alexander alapú kis gyakorlatot használok,és a Két Öreg Mester is mindég imígyen járt el.)

Ebben az esetben is, függetlenül attól,hogy a háti gerincszakasznak nem volt semmi diagnosztizált baja, fokozatosan, nyugalomban építkezve kezdtük a légzést és mobilizációt, mindig odafigyelve arra,hogy “mit enged” az idegrendszer.

Ez  a “megenged-folyamat” egy nagyon érdekes kommunikációs csatornarendszer a rehabilitációban és mozgástanításban- elindulunk az ismert, véges számú társasjáték véges számú megoldási útvonalainak egyikén. Kezdetekkor a Fájdalom és Félelem is rendelkeznek bábuval. 🙂 Mikor kiestek, miénk a játék, és én azon dolgozom, hogy elérkezzünk ahhoz a ponthoz, mikor a Beteg nyer, és eléri a “tartósan fájdalommentes,mobil, jól koordinált,erős” mezőt a vidám bábuval. (Amiről a legnehezebb írni: mi zajlik mentális-érzelmi síkon,ugyebár…hogy szeressük a beteget úgy,ahogy van, abban a megbillent ideiglenes állapotban, ahogy belép, és ne a mozgásszervi lúzert lássuk benne, hanem azt,ami pár hét múlva lesz…és írjuk rá a mosolyt az arcára letörölhetetlenül. Az első őszinte,kicsi nevetéssel többnyire megnyerte a csatát. ) Ez a fotó már a ebben a mezőben készült, így csak óvatosan jegyzem meg,hogy jelen ábra nem egy betegeskedő-fájdogáló gerinc azonnali gyógyhelyzete, mert könnyen gyíkká változtathat!!!! és nem is alkalmas mindenkinek- a cél egy képes beszámoló volt egy esetről a sok közül, amolyan szép és le-a-kalappal “sidewalk story”.