A triggerpontok (myalgiás csomók, maximálpontok, izomcsomók) kezeléséről

A triggercsomókkal kapcsolatban az első kérdés szinte mindig: “Az micsoda?”. Második kérdés: “Nagyon fáj?”

Az első kérdésre a válasz szabatosan és röviden: az úgynevezett “myalgiás csomók” megszüntetésére irányuló speciális masszázstevékenység. A “myalgiás csomó” izomcsomót jelöl, általában gyulladt, fájdalmas állapotban. Kialakulásuk okairól később olvashatnak, kezelésük klasszikusan kétféle módszerrel zajlik. Az egyik a tűszúrásos eljárások csoportja,legismertebb a “dry needling”, vagyis száraztű-kezelés. Nagyon hasonlít az akupunktúrára, de nem elsősorban a meridiánok és akupunktúrás pontok meghatározott célú ingerlése a cél, hanem az izomcsomók fellazítása. Ugyanígy szokás B12 vitamin,steroid vagy nem-steroid gyulladáscsökkentő lokális használata. Újabb, izgalmas subcutan eljárás a Magyarországon 3 éve ismert GUNA terápia, amely valószínűleg forradalmasítja a fájdalomcsillapító eljárások egész világát.

A másik a masszázs, amely “palpációs nyomás” segítségével lazítja fel az izomcsomókat. Nagyon hatékony, ha megfelelő tapintásdiagnosztikai készség esetén a mélykötőszöveti kezelés fasciatechnikákkal is kiegészül (ezek hosszanti fogások az izompólyák,különálló fasciák lefutása,feszülési “útvonalai” mentén). A masszázst azért is ajánlom mindig, mert kísérő problémákat és referált fájdalomzónákat is érint- fontos megértenünk, hogy, bár számos magyar internetes oldal ismerteti a triggerpontokat úgy,mintha mindössze az izomcsomó kiiktatása lenne a terápia lényege, a valóság és az emberi test működése sokkal bonyolultabb. (tény,hogy ha ilyen egyszerű lenne a helyzet, én örülnék a legjobban)
Gyorsítja továbbá a regenerálódást a MEGFELELŐ MINŐSÉGŰ ÉS TÍPUSÚ terápiás olajak használata- erről egyszer majd máskor, bővebben, aprólékosan.
Elegendő azt az apróságot tudnunk, hogy a myalgiás csomókból az adott izom eredéséhez-tapadásához egy vékony húrszerű képződmény is “kinyúlik”, így ha a csomó direkt trauma, hideg vagy egyéb okok miatt begyullad, akkor történnek olyan kellemetlen események testünkkel,mint a közismert “ostorcsapás”, amely egy pillanat alatt lehetetlenné teszi fejünk forgatását, és minden azzal kapcsolatos élettevékenység megvalósíthatatlanná válik. Másik apróság, hogy az izomcsomó nem úgy kerül egy illető lapockája mellé, hogy valaki viccből rácsapja az utcán szembejövet egy közönséges szerdai napon- ezek a túlfeszülések mozgáshibák,szorongás vagy elvétett mozdulat következményei, okai nem egy kezeléssel szüntethetők meg (lásd tartáshiba, ami ELVILEG nem fáj….)

A második kérdés, a fájdalommal kapcsolatban sokkal nehezebben megválaszolható. Mivel mozgásszervi probléma esetén a fájdalom már kísérőként érkezik a kezelőhelyiségbe, mesebeli helyzet lenne, ha néhány kellemes simítás után problémamentesen távozna a beteg. A valóságban az izomcsomók kezelése egyáltalán nem kellemes, megtörténik, hogy kezeléskor 10-15 másodperces késéssel sugárzó érzések jelentkeznek a referált fájdalomzónákban, amelyek nem is ott találhatóak, ahol maguk az izomcsomók. A masszázs során természetesen folyamatosan figyelem a fájdalomküszöböt, és mindig felkészítem a pácienst arra,ami Vele történni fog, problémájától függően. Gyakran megmutatom ábrán is, hol érzékelünk majd fájdalmat, hol jelentkezhetnek kellemetlen érzések, mennyi idő alatt mire számíthatunk. Normális esetben a vázizomzat nociceptorai nem reagálnak különösebben érzékenyen a nyomásra, illetve nyújtó jellegű mozdulatokra, myalgiás csomók jelenléte esetén összehasonlíthatatlanul érzékenyebb az izomhas,- ezért előnyös izom-ín tapadásnál kezdeni a masszázst, ha mód van rá.

Második-harmadik kezelésnél szinte kivétel nélkül legalább felére csökken az izomzat érzékenysége- akkor nyertünk csatát,mikor elhangzik a mondat : “Hiszen ez kifejezetten kellemes!”

Miért szükséges fellazítani a kialakult izomcsomókat? Ezek a kisebb-nagyobb “gombócok” saját vegetatív (vagyis akaratunktól függetlenül is működő) idegrendszerünk által generált degeneratív jelenségek az emberi izomzatban. Nem feltétlenül fájnak mindig,és nem feltétlenül éppen a fájdalom helyén találhatóak. Sosem járnak egyedül, és mozgásunkat-testtartásunkat, az ízületeinkre ható nyíróerőket befolyásolják. Gátolják a szabad mozgást, viszonylag kis, többnyire állandó gyulladásként lokális anyagcserezavart okoznak. (a triggercsomók körül egészen más a “sejtközötti állomány”- extracellularis matrix- Ph-értéke)

Az Amerikai Fájdalom Társaság 110 derékfájdalommal küszködő páciens vizsgálatával készített tanulmánya szerint a résztvevők 95.5 %-a élt izomcsomó eredetű fájdalmakkal, melyek többnyire a gerinc melletti izomkötegben, körteképű izomban vagy a combpólyafeszítő izomban jelentkeztek. Az alábbi ábrán a körteképű izom, a m. piriformis triggercsomóinak kialakulási helyeit láthatjuk, piros színnel jelölt a fájdalomzóna:

Érdekes a Nemzetközi Fejfájás Társaság felmérése, amely hasonlóan magas értéket talált a migrénes, fejfájós vizsgált alanyok között: 94%-uknál diagnosztizáltak vonatkozó triggercsomókat, utóbbiak gyulladásos állapotai szoros összefüggéseket mutattak a migrénes rohamok előfordulásával.

Népszerű mítosz a klinikai masszázskezelés “nyomogatással” történő összekeverése,illetve a fusiban-majd-megoldom-magamnak kezelés, fontos felhívni a figyelmet, hogy ezek a krónikus izomfájdalmak sajnos nem a mesekönyves/ horoszkópos/ jósnős részt képviselik az életből, legnagyobbrészt nem lehet megkerülni azt a szakembert,aki kifejezetten erre gyúr, kiemelkedő a tapintásdiagnosztikai érzéke-ellenben a fájdalomcsillapítós rész, legalábbis az én gyakorlatomban még ádáz csavarozott nyakigerincek esetén is 3-5 alkalommal lezárul.

http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3440564/
http://www.biomedcentral.com/1741-7015/9/8
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/16420193
http://www.head-face-med.com/content/4/1/32

Szakdolgozat készül belőlünk

feb23

2014 nyarán kaptam egy telefonhívást,hogy Kiss Dávid kollégám ajánlására egy gyógytornász hallgató szakdolgozatának témájául a KettlebellSpine-t választaná. Hittem is meg nem is, de végül minden sínre került. A kettlebell a gerinc-rehabilitációban is valóban nagyon hatékony, bár mindig észben kell tartani, alapvetően NEM gerincbetegeknek találták ki az SFG rendszert. Más ritmusban programozunk, állandóan alapozunk is, nem kizárólagos a kettlebell.

Majdnem 2 év munka után, melynek során egyetlen darab edzést hagytam ki,mint edző (rekreációs mozgásprogramvezetői szakvizsga miatt)-ami kb. 90 hét folyamatos és következetes mozgásprogram, tengernyi tapasztalat, rengeteg Mazsola – azt hiszem, eljött annak az ideje, hogy a szakma is értékelje az eredményeket. Ettől persze egyetlen gerincbeteg sem lesz jobban, a LÉNYEG,legalábbis nekem, az a hangulat, ahogyan mondjuk megünnepeljük,milyen szépen megy már Tolnai Jánosnak a snatch 32 (harminckettő,igen) kilós kettlebellel, a kezdőkék első száz swingjét és a ráépülő nehezítéseket, vagy azt, mikor valakinek fejlődik a háti mobilitása.

Extra bonus,ha van még bárki,aki a munkánkra egyáltalán kíváncsi, nem szoktam hozzá, hogy itthon pár kollégán kívül bárki heveny érdeklődést mutatna, de ezzel sincs semmi baj, Pavel gratulációi, segítsége és öröme elég “külső” energia, a “belső”-ben pedig sosem volt hiány 🙂

Köszönöm Hegedűs Lillának,hogy méltónak tart minket arra,hogy szakdolgozatával ez a kettlebelles program kicsit hivatalosan is megmutassa magát a gerinc-rehabilitáció területén.

Továbbiakról tudósítások várhatók. 🙂

Egyszerűen jól van

feb1

” A 2014. 08.30-án elvégzett LS gerinc MR vizsgálat az L.IV-V. segmentumban 4-5 mm-es anterolysthesist,széles alapú mko-i L-5 gyökcsatornát szűkítő porckorong kitüremkedést, valamint L.V. medialis közepes fokú porckorong kitüremkedést mutatott ki.

Diagnózis: Protrusio disci L.IV. et anterolisthesis L.IV.-V., protrusio disci L.V.medialis.”

2015. január végén pedig, 1 hónap masszázsterápia és 4 hónap szorgalmas mobilizáció-izometrikus tréninget követően ( ez NEM csak plank és annak nálunk szokásos variációit takar, hanem komplett neuromuszkularis vidámparkot) megtörtént az első swing. A (volt) beteg elérte, amit akart: egyszerűen jól van, problémamentesek a mindennapjai, szereti a mozgást, elmondása szerint a kettlebelles gyakorlatok kifejezetten jók Neki és “nagyon érdekes ez az egész”.

Az első kulcs a~~z általam unalomig pampogott~~ “paravertebralisok” megerősítése volt, de nem valamennyire, némileg, hanem NAGYON. A paravertebralis izomköteg az én elvárásom szerint akkor optimális,ha egyenletesen széles a gerinc csigolyatöviseinek vonala mentén, nem spasztikus ~~(vagyis olyan feszes,mint a papa horgászzsinórja, mikor a kapás másik oldalán egy 180 kilós mérges harcsa vizisprintel)~~ és nem nokedli. Akkor ideális, ha legalább 3-4 saját-ujjnyi a szélessége. Az “én elvárásom” nem egy hangulat vagy különleges módszertan, hanem a tanulmányaimban, gyakorlatomban és munkámban előforduló,megkerülhetetlen alapelv.

Ezen a fotón a nyilak mutatják, miről is beszélek.

A következő fotón pedig a 3, háton látható piros vonal jelöli azt az izomköteget, amely szalagokkal és egyéb kötőszöveti segéderővel a gerincoszlopot a helyén tartja.

A lábfej boltozata kielégítő (jelölve: jobb belső talpélnél), szegmentális gyengeséget száműztük, sarokcsont támasztása rendben (szintén kis piros vonal jelzi) . Nem vettem elő a 100-as papírzsepit amiatt,hogy javítanunk kell a térd-nagylábujj viszonyokon egy kicsit- ez volt az első igazi swingünk.

Mindezt megelőzően mobilizáltunk, csípőt-gerincet, és ezt abba sem fogjuk hagyni, bár már karbantartási szintnél tartunk bőven. Az utolsó,lenti kép körülbelül 2 hónapos, és akkortájt készült, mikor a paravertebralisok dokumentációja is. Nem elegendő ugyanis, ha a gerinc melletti izmok erősek, ez alapvető ahhoz, hogy a háti-lumbalis-nyaki rész mozgástartományát aktív mozgással helyreállítsuk. Nem elegendő a mozgástartományok helyreállítása sem, a törzs egészének a beidegzését,működtetését is ildomos “újraírni”. Kezdetektől légzéstechnika: rekeszizom, tüdőcsúcs, has, hasbeszívás, pihegés,szuszogás,ritmus, gerinclégzés,koncentráció,tengely-pihegés és társai. Egyszerű és nem könnyű.

(Miután egy fotó kapcsán Főboszorkány Elvtársnő Gabival gondolatokat cseréltünk, visszalapoztam: azért fekve kezdem én az egész háti gerincszakasz-bordakosár mobilizációt, a “belső lufit”, légzéseket, mert egyrészt működik jól, másrészt a kitaposott ösvény -amely még véletlenül sem az egyetlen és kizárólagos- esete: sok Feldenkrais és Alexander alapú kis gyakorlatot használok,és a Két Öreg Mester is mindég imígyen járt el.)

Ebben az esetben is, függetlenül attól,hogy a háti gerincszakasznak nem volt semmi diagnosztizált baja, fokozatosan, nyugalomban építkezve kezdtük a légzést és mobilizációt, mindig odafigyelve arra,hogy “mit enged” az idegrendszer.

Ez a “megenged-folyamat” egy nagyon érdekes kommunikációs csatornarendszer a rehabilitációban és mozgástanításban- elindulunk az ismert, véges számú társasjáték véges számú megoldási útvonalainak egyikén. Kezdetekkor a Fájdalom és Félelem is rendelkeznek bábuval. 🙂 Mikor kiestek, miénk a játék, és én azon dolgozom, hogy elérkezzünk ahhoz a ponthoz, mikor a Beteg nyer, és eléri a “tartósan fájdalommentes,mobil, jól koordinált,erős” mezőt a vidám bábuval. (Amiről a legnehezebb írni: mi zajlik mentális-érzelmi síkon,ugyebár…hogy szeressük a beteget úgy,ahogy van, abban a megbillent ideiglenes állapotban, ahogy belép, és ne a mozgásszervi lúzert lássuk benne, hanem azt,ami pár hét múlva lesz…és írjuk rá a mosolyt az arcára letörölhetetlenül. Az első őszinte,kicsi nevetéssel többnyire megnyerte a csatát. ) Ez a fotó már a ebben a mezőben készült, így csak óvatosan jegyzem meg,hogy jelen ábra nem egy betegeskedő-fájdogáló gerinc azonnali gyógyhelyzete, ~~mert könnyen gyíkká változtathat!!!!~~ és nem is alkalmas mindenkinek- a cél egy képes beszámoló volt egy esetről a sok közül, amolyan szép és le-a-kalappal “sidewalk story”.