A fordított testhelyzetek áldásos hatásáról az érdeklődők olvashatnak ITT, nem túlságosan megerőltető, jó stílusú írás, kifejezetten ránk vonatkozó rész pedig ez:

“A váz- és izomrendszer fordított megterhelése a szerteágazó hatások egyik jelentős összetevője. Álló vagy ülő helyzetben a medenceöv viseli a test súlyát, a fordított testhelyzetben pedig – ászanától függően – a vállöv, a karok, valamint a nyak. Ezek nagyobb terhelést kapnak, ami a szalagok és izmok tornáját jelenti.
 
Másrészt a gerinc terhelése módosul. A csigolyaközti porckorongoknak, a gerinc ízületeinek és a mély hátizmoknak szokatlan módon kell együtt dolgozniuk. A háti és a lumbális gerincszakasz szerepe csökken, mivel felülre kerül, a test súlya a nyaki szakaszra terhelődik leginkább. Erősíti a gerincmelletti izmokat, és javítja a testtartást, ahogy a gerinc rendeződik.”
Az a benyomásom,hogy ezek az órák hatékonyak, részben,mert világít a résztvevőkről,hogy gyakorolnak, másképpen a kezdeti állapothoz képest lehetetlen lenne,hogy 3 hét alatt ilyen szépen kitartsák az ászanákat. A csoportenergia megmarad a teremben a jógaórára is, az én nagy ajándékom minden héten, a nevetés és az összetartó erő. Kedves shiatsu csoporttársam csendes résztvevőként bejött hozzánk, megosztom Veletek kedves levelét.

“Kösz a lehetőséget,örülök hogy belekóstolhattam, és úgy néz ki, felkeltette az érdeklődésemet, hogy kicsit foglalkozzak a
vasgolyókkal. A csapat is remek, valahogy szokatlanul pozitívnak tűnt.”

Ilyenkor úgy kihúzom magam, mint egy NB 1-es kosaras center, hogy a Zsiványkákról van szó-és micsoda történetek, amelyek összekötik ezeket az embereket….ráadásul másokra is átszáll ez, úgy tapasztalható 🙂 A jógát ugyanolyan komolyan vesszük, mint a szabadsúlyzót, és tankönyv szerinti a fejlődés.

Itt tartunk most a porckorongokat kényeztető gyakorlatok közül a “salamba-sarvangasana”, vagyis az alátámasztásos gyertyaállás során szuszogó (phárfőmillatoló) légzéssel: (TÖKJÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!)