A  csatolt fotó egy bájos hölgy dokumentumai közül való, akit “lábfejfájással” küldött hozzám Dr. Erbszt András.

Rövid kitérő a nagyon mulatságos “lábfejfájás” kifejezésre: normál orthopéd körülmények között “láb” (pes) -nak hívjuk a polgári nevén “lábfej”-nek nevezett alkotmányt, amelyen járunk. Reumatológus, neurológus vagy rehabos szakorvos közegben semlegesnek számít, ha “lábfej”-et mondunk, egyébiránt a Nagy Anatómus is megfelelőbbnek találná, ha “láb” és “alsó végtag” megnevezéseket használnánk. El is képzelhetjük, mekkora mosolyt varázsol egy beteg egy orthopéd orvos arcára, ha a panaszainak sorolását így kezdi: “Doktor Úr, fáj az alsó végtagom.” 🙂

Az ábra nem egy jobb agyféltekés rajztanfolyam zsengéje 😀 Az ábrán lehetetlen nem észrevenni, hogy a bal talpnyomról hiányzik a lábujj. Nem lenne meghökkentő abban az esetben, ha nem lenne jelen teljes fizikai valójában a helyén- mégsincs rajta terhelés. Nagyon komoly asszimetria fedezhető fel a talpak- a test két oldalának terhelése között, amely egyenlőre csak lokálisan jelentkezett, de hosszas gyakorlással rávehető, hogy elvégezze a maga munkáját az ízületeken.

Például a sarokcsontunkon és annak más csontokkal való találkozási felületein. Lehet, hogy még sosem láttad a sarkadat hátulnézetből…melegen ajánlom megszemlélni, akár lefotózni. Két haszna is van: ha az egyik az, hogy ha a szélső  ábrákkal néminemű hasonlóságot véltél felfedezni, üzeneted érkezett,hogy kezdeni kellene valamit a kialakult helyzettel, a másik pedig, hogy eltereli a figyelmet a “kövér vagyok” (nők) és “kicsi a tricepszem” (férfiak) tükörben rejtőző házidémonjának megjelenéséről. Az első említett haszon véleményem szerint azért egy kicsit HASZNOSABB 🙂

Mit lehet tenni? Ezt a “szerelőmunkát” tapaszolással kezdtük, mert  a kicsi ödémás részeket el kellett tüntetni, és stabilizálni az ugrócsontot. Mivel a tapinget én nem belgyógyászati problémákra, hanem (egyszerű vélekedésem és tanulmányaim szerint) mozgásszervi panaszok kísérőkezelésére használom, ebből a fázisból mihamarabb kiléptünk, és tornásztatni kezdtünk, ülve. Egyszer-kétszer még biztosan találkozunk, de tankönyv szerinti javulás mutatkozik, ami nem azt jelzi, hogy zseni vagyok, hanem azt, hogy a probléma tipikus és bejáratott útvonalon rendezhető.

Ennek a rövid írásnak pontosan ezért van helye itt az oldalunkon: A PROBLÉMA TIPIKUS. Nézd csak meg a cipőid talpát ! Ritka, hogy egyik-másik oldala egyenletesen kopik 🙂 Ha erre az asszimetrikus súlyelosztásra még komplex mozgással intenzív súlyzós edzésbe kezdesz, elsősorban csak annyit tudok mondani, hogy “ujjujjjj”…

Ilyen megfontolásból végzünk rengeteg láb”fej”tornát szinte minden bemelegítésnél, és ezért van az, hogy minden frissen érkezővel az első dolgunk a mobilitás, koordináció helyreállítása.