Kedves KettlebellSpine csapat!

Mindenek előtt szeretném megköszönni a tegnapi meglepetés-edzést és a nagyon kedves ajándékokat. Valószínűleg ott helyben nem tudtam megfelelően kimutatni az örömömet.

A legszebb ajándék azonban az volt, hogy akik ott voltak, azok a betegeimből sporttársaim lettek és ezzel régi álmom vált valóra. 1993-ban fogalmaztam meg magamnak először, hogy a mozgásszervi betegségeket mozgással kellene gyógyítani, de akkor még sem az infrastrukturális háttér, sem pedig a szakmai tudás nem állt rendelkezésre ahhoz, hogy megvalósítsuk az álmot.  Rengeteg próbálkozás, tanulás és tapasztalat után úgy érzem, hogy most már helyes úton járunk, persze ehhez két dolog elengedhetetlen volt: kellett találnom egy olyan edzőt, akinek a tudása, lelkiismeretessége alkalmassá teszi arra, hogy elkezdjen valamit, amit előtte még senki sem csinált és kellettek olyan nagyszerű, motivált emberek, mint Önök, akik elhitték, hogy a gerincpanaszaik meggyógyítása érdekében senki sem tud annyit tenni, mint ők maguk.

Anikó fantasztikus munkát végzett a csapattal, nem hittem a szememnek, hogy milyen erős emberekké váltak a kezei között, rájöttem, hogy igencsak össze kell szednem magam, ha lépést akarok tartani a „rehab” csoporttal. Az Ő munkáját dicséri, hogy sérülés nélkül teljesítették az első időszakot, ami ilyen szempontból a legveszélyesebb.

Ahogy néztem a csapatot, a legnagyobb örömöt az okozta, hogy alig volt lemorzsolódás, pedig ezek az edzések komoly igénybevételt jelentenek.  A mi régi “polgári” csoportunk ennyi idő alatt 14-ről 5 főre zsugorodott, mialatt a kettlebell-spine csoportokba nem lehet beférni.  Csupa olyan emberek edzettek tegnap velem, akiket minden „normális” orvos a mélyebb levegők vételétől is eltiltott volna. A csapat teljesítménye csattanós választ ad arra a kérdésre, hogy az ilyen terheléssel járó funkcionális edzésnek van-e helye a gerincbetegek rehabilitációjában.

Csodás érzés volt körülnézni és az arcok mögötti történetekre visszagondolni. Fantasztikus utat jártak be mindannyian: Volt, aki a műtét utáni rehabilitációja kapcsán lett olyan erős és edzett, mint azelőtt soha , mást a műtőbe vezető útról fordított vissza Anikó és volt, akinek az életminőségén javított 2-300%-ot a rendszeres edzés, sőt van olyan girjevik is, aki olyan kiváló sportolóvá vált, hogy instruktor lett belőle és másoknak is továbbadhatja az „üzenetet”.

            Szívből remélem, hogy sok-sok ember merít erőt az Önök példájából és indulnak el azon az úton, aminek a végén erős és teherbíró gerinc és lélek várja őket.

Még egyszer köszönöm mindenkinek a tegnapi közös edzést, remélem jövőre 1000 swingig meg sem állunk!

Az izomláz legyen veletek!

Budapest, 2013 11.12.

Dr. Erbszt András