október « 2013 « KettlebellSpine

Stresszoldás a Spine programban…pontosabban elkezdünk integrálni néhány új dolgot.

Integratív jelleggel dolgozunk, egy fő fókusszal, a lehető legjobb állapotú,teherbíró gerincoszlop kialakítása és karbantartása Zsivány Mazsoláinkat illetően. Feltűnő jelenség a kettlebellel folytatott testedzés kapcsán általában, hogy mennyire erős stresszoldó hatással bír. Bár sokszor leírtam, álljon itt újfent: a ballisztikus mozgások és az agyunkban található stresszközpont szomszédsága miatt szerencsés. (Éljen a swing,újfent 🙂 )

Vannak apró technikák,amelyeket bemelegítésnél, kisebb szünetekben tanulunk, ezeket részben a klasszikus,nyugis és “unalmaska” hatha/ashtanga jóga módszerei közül vettem használatba:például a váltott orrlyukas légzés,közismert idegrendszer-stabilizáló hatása miatt. Előfordul,hogy mudrákat is tanulunk,apránként, hozzá egy kis légzéstechnikát.

Nem szeretném az olvasót szuahéli nyelvi fejtörőkkel fárasztani, de mindennek főleg a címben szereplő, önmagában cseppet sem rosszindulatú kortizol nevű hormon az oka, aki hovatartozását illetően glükokortikoid,és a mellékvese termeli nekünk ahhoz képest, hogyan tűrjük a mindennapi bandzsi dzsampingunkat. Ez a sok gombóc csoki-, málna- és vaníliafagylalthoz hasonlító,általam sajnos szinte betegesen kedvelt biokémiai netes könyvtárból kölcsönzött kis portré mutatja,hogy is néz ki Őkelme.

Ha tartósan magas kortizolszinttel tengetjük mindennapjainkat, annyiféle bajunk származhat belőle,mint égen a csillag, arról nem is beszélve, hogy mozgásszervi problémáink beragadnak,nem mozdulnak,hiába minden igyekezet. Stresszhormonszintünket megtanulhatjuk csökkenteni rövid,hatékony gyakorlatokkal,elsősorban olyanokkal,amelyek légzéstechnikán alapulnak.

Mivel alapvető céljaink között szerepelt ugyanis a stresszcoping-technikák tudatos beépítése az edzésekbe, nagyon megörültem a Nemzetközi Shihatsu Intézet oktatásának, amely a Shihatsu a stresszoldásban címmel zajlott, és részt is vettem benne. A Shihatsu, amellett,hogy masszázsterápia, nagyon hatékony módszertan is saját vidám egyensúlyunk elérésére. Meglepődtem és nagyon örültem annak,hogy a terápiában előkelő helyet foglalnak el a fasciakezelések, és mozgástanulással is ötvözik a terápiás folyamatokat- kitüntető helyen a légzéssel.

Lépésről lépésre megismerkedünk néhány shihatsu-barbatrükkel, remélhetőleg sokunk gerincének nagy örömére 🙂

„Másszor, ha kelmednek történt vàltozása,
Hátgerinc fájdalma, deréknyilallása:
Én voltam az orvos, használt is legottan –
Helyre ment a rossz csont, ha én megtapodtam.

Arany János: Toldi (Hatodik ének)

Köszönöm szépen egyik legrégebbi Zsivány Mazsolánknak, Péri Bencének az alábbi kisebb kutatást. Bence, amellett,hogy kettlebelles társunk, barátunk, foglalkozását tekintve turkológus, az ELTE török filológia tanszékének docense. Ennélfogva szuperül tud tájékozódni török,perzsa és egyéb csodálatosan misztikus nyelveken, történeteket,weboldalakat talál például egy bizonyos török szultánról,aki 102 (százkettő !) kilós személyes,szultáni, fehér márvány kettlebelljét minden reggel átcipelte a háremből az “office”-ba, és este vissza…ha ideje engedi, reményeim szerint megörvendeztet majd minket egyszer egy ilyen témájú szösszenettel is.

Az alábbi kisebb írás annak kapcsán született,hogy megkérdeztem Őt, tud-e valamit a “gerinc” szó honnan eredhet? Azonnal megnéztük az Etimológiai Szótárt, amely közölte,hogy “belső fejlemény”, azaz egészen pontosan nem tudjuk. Olvassátok szeretettel ezt a kis nyelvészeti betekintőt. (felhívnám a figyelmet a tartáshibákkal kapcsolatos szavakra..girheskék és görnyedtkék úgy látszik, civilizációs ártalmak előtt is “megtörténtek” 🙂

Talán meglepő, de a csontrendszerrel kapcsolatos szavaink nem azonos eredetűek.

Nyelvtörténészeink szerint a „fej”, a „kéz”, a „váll” ősi örökségünk a finnugor korból, „boka” szavunk török jövevényszavaink honfoglalás előtti rétegéhez tartozik, a „koponya” és a „borda” szó valószínűleg valamilyen szláv nyelvből került a magyarba. A jövevényszavakon kívül vannak belső keletkezésű szavaink, ilyen például a „csukló”, s akadnak olyanok is szép számmal, melyek eredete mind a mai napig nem teljesen tisztázott. Ezen szavak közé tartozik a „gerinc” is, mely érdekes módon a többi, testrészt jelölő terminushoz képest későn, csak a 16. század közepén fordul elő először nyelvemlékben, s onnantól kezdve is leginkább a „hátgerinc” szóösszetételben találkozni vele.

Eredetét illetően több elmélet is született. Török származtatásának gondolatát, melyet Vámbéry Ármin is magáénak vallott, elsőként Budenz József vetette fel a 19. század közepén. Az idők során felmerült a szláv, sőt a német eredet lehetősége is. Tudós nyelvtörténészeink legújabban úgy gondolják, hogy a „gerinc” valószínűleg belső keletkezésű szó, mely eredetét tekintve talán összefüggésbe hozható „girhes” és „görnyedt” szavainkkal.