A kettlebell történetét részletesen elolvashatja az érdeklődő ITT.

Miért jó ez nekünk,miért választottuk egy gerincrehabilitációs program fő eszközéül?

Két okból,egyik maga a sporteszköz formája,másik pedig a hozzákapcsolt mozgásrendszer kompexitása.

A kettlebell voltaképpen egy vasgolyó, amelynek a tetejére egy fogantyút szereltek. Egyszerű ötlet, zseniális alkalmazási lehetőségek. A vasgolyó súlypontjához, ha nem szeretnénk gyakorlás közben orra bukni, a központi idegrendszernek alkalmazkodnia kell, már maga a helyes emelés megtanulása is felér egy egyensúlygyakorlattal. Ez utóbbi azért fontos,mert tengelyállítás nélkül semmiféle sportnak nincsen értelme (még a sakknak sem, egy vacak nyaki gerinc nem befolyásolja pozitív irányba a fej vérellátását,sőt), a kettlebell alapgyakorlatok pedig egyenesen kivitelezhetetlenek, és fokozottan sérülésveszélyesek, ha használójuk nem képes a helyes csontos alátámasztás megvalósítására.

Ez az oka annak,hogy rendkívül jól szolgálja céljainkat. Egy gerincrehabilitációs programban az erőnövelés fontos, de nem lehet kifejezett cél: tipikusan az a helyzet,mikor több fronton kell javulást elérnünk. Első célunk,hogy a gerinc mobilitása optimálissá váljon. Paralell alapvető emberi mozgások mozgásmintáit írjuk újra, amelyhez az elsőre kis súlyú kettlebelleket technikai súlyként használva könnyen és gyorsan eljutunk. A kettlebell fogása miatt jól működik,mint külső súlypont, amely figyelmeztet arra, ha dőlünk, ferdülünk, esetleg gyakorlás közben görbül a hátunk.

Könnyedén adaptáljuk a helyes tartást mindennapi életünkbe, hiszen mind a fogás, mind a kettlebell nem-rögzítettsége szinte szimulálja élettevékenységeinket, így csípőnk, hátunk “elfelejti”,milyen is volt a hajdani hátfájós mozgásunk és járásunk reggeltől estig.

A kettlebell egyszerű fogása/tartása is gyakorlat,hiszen alvó izmaink aktiválását kívánja meg. Így erősödünk és javítunk mozgásunk minőségén egyidőben.