Különleges Vendégek / Special Guests

20140331_101145

 

Ma, az egyenlőre egyetlen induló új csoport első edzésének napján két egészen különleges vendég volt nálunk edzésen: Deannie és Justine Liebenson, Craig Liebenson Felesége és Lánya. Craig Liebenson : a Janda-iskola tanára, egészen sokoldalú orvos, egyik legismertebb könyve a Rehabilitation of the Spine. Többek között Ő hozta tető alá nem olyan régen Gray Cook és Dr. Stuart McGill párbeszédét a Stanford Egyetemen. (www.craigliebenson.com) .

Egészen pici blokkot találtam ki Nekik, Deannie 16,Justine 12 kilós kettlebellel gyakorolt.

12 swing-3 guggolás, 6 kör. De nem monotonkodtunk. a 12 swing : 12 kétkezes, 6-6 egykezes, 3-3-3-3 egykezes variációban fordult elő kétszer, a guggolásoknál pedig hol lassabban, hol gyorsabban jöttünk fel és /vagy le, pihentünk lent,és/vagy gyorsítottunk. Szép technikával, szuperül dolgoztak.Ezt a kis blokkot el is nevezzük Liebenson-protokollnak :)

A Hölgyek nagyon ügyesek voltak, Jeff Sokol SFG II. kollégánk remek munkát végez Velük a világ másik végén. Justine Budapesten tanul éppen, így idejéhez hangolódva egyik csoportunk állandó tagja lesz minden valószínűség szerint. Ezzel megvalósítjuk az első kétnyelvű csoportot is :))

Köszönöm, hogy ez a megtiszteltetés érte házunk táját,köszönöm Lakatos Péternek a távirányítást :)

………………………………………………….

Today is the day of the first training session of our newstarter group and is a double nice day since we had really Special Guests today. Deannie and Justine Liebenson was training at us.  Anybody English-speaker in the kettlebell-world not familiar with Mr. Liebenson’s name, google quiclky or start reading immediately http://www.craigliebenson.com !

We have done a small excercise-pack we might call the Liebenson-protocol from now on :) 12 swings+3 squats, 6 rounds. The swings were complicated with being double-handed, 6-6 single-handed and 3-3-3-3 single-handed ones, the squats were slow,fast upwards and downwards. The Ladies were really really smart. Jeff Sokol  SFG II. has done a superb work with them at the other side of the planet.

Time permitting Justine is going to see us in one of our groups- I am very thankful for their visit ! Also big thanks to Peter Lakatos for finding directions :)

 

Nemsokára egy évesek leszünk

Március elején hétfőnként és szerdánként indul kettő új csoportunk. ( hamarosan közzéteszem az alkalomhoz illő új falvédőt :) ) Körülbelül az új Mazsolák első száz swingje körül,április elején lesz a Spine program egy éves.

A csoport, akikkel kezdtünk, elképesztő,kitartó masszív egység.:meglehetősen nehéz már Pilot Edzésalanyainkra ráhúzni a “rehabos” jelzőt. Az első három hónapos alapozás végén- 11 hét után mindannyian tökéletes technikával végrehajtottak egy deadliftet egy 40 kilogrammos kettlebellel. Ez a fotó volt talán az első, amelyet török felállás tanulásakor készítettem Róluk,korán reggel jártunk még, 6.30kor kezdtünk keddenként.

IMAG0431

Ahogy a filmekben ki szokták írni: “néhány hónap múlva” :) pedig- játszásiból megpróbáltuk a páros egylábas guggolást,pihenten, a swing és snatch kavalkád előtt. Állóképességre, teherbírásra nem lehet panasz: 300 swing után 7.5 perc alatt 100 snatchet szinte egyként letekert a csoport. Kicsit mint egy nevetős katonai kommandó :) megszokták egymás ritmusát,összehangolódtak, együtt sziszegnek :) Ők már edzeni járnak. Felnőttek a Csibéim,akiknek minden sóhajtására úgy vigyáztam, lazán lófrálnak a legvadabb súlyokkal a teremben...és komolyan gondolkoznom kell,ha el szeretném fárasztani Őket.

unnamed

Szülinapunk alkalmából kitaláltam egy cuki meglepetést, el lehet kezdeni izgulni,mi is lesz :) Egyet elárulok, swing nem lesz benne, de kettlebell igen! :)

Kapj el,ha tudsz!

Kedves Mazsolák, illetve azok, akik ezt az oldalt olvassák és (még) fáj valamijük,

A fájdalom, amivel semmi bajunk,ha nem a miénk :) néha érdekes dolgokat művel- többek között vándorolni is szokott. Úgy beszélünk Róla,mint egy nemkívánatos házidémonról,aki szabad akaratából cselekszik. “lement a lábamba” , “átment a könyék másik oldalára”, “most középen van”. A mozgásszervi fájdalommal, ha rendelkezünk vele,érdemes foglalkozni, könnyebben elbánunk Vele, ha megfigyeljük jellegét, tulajdonságait, ritmusát, személyes szokásait.

A Sanovation nevű svájci cég fejlesztette ki a CatchmyPain nevű applikációt, amely egy nagyon tüchtig kis fájdalomnapló,és ha éppen nem az ujjunk fáj, telefonon is vezethetjük.

Kezdőlap:

unnamedKülönböző faktorok alapján elkészíti a grafikont, mely segíthet az oknyomozásban (kár,hogy olyan happiness-opció nincs, hogy “kettlebellezni voltam ma! :) )

unnamed2

EZ A LINK, innét két ingyenes verzió is letölthető. Aki úgy dönt Mazsoláink közül,hogy dokumentálja a fájdalommal kapcsolatos dolgait,legyen szíves nekem egy rövidke kis emailt elröppenteni “fájdalomnapló” vagy “naplóm a fájdalomról” vagy hasonló szemantikai környezetben :D elkövetett tárgymegnevezések.  Köszönöm szépen.

Az út lépés közben adódik

“Hay, caminante, ne hay camino. Camino se hace al andar”

Hé,vándor, nincs út. Az út lépés közben adódik.”

Antonio Machado

Tartottam egy igencsak jó hangulatúra sikeredett szemináriumot a csípőízület ügyes-bajos dolgairól 2013 végén a Hardside Kettlebell Gymben kedves kollégáimnál itt, Budapesten. A magyarázatok,korrekciók után következett egy edzésblokk, nem nagyon hosszú, de elég elvetemült. :)  Megjelent ott egy magas,helyes ember és a Párja, a mosolygós “srác” beállt közénk edzeni.  Végig is csinálta az utólag kettlebell-instruktorok által is “gonoszkának” minősített kettlebelles guggolós mókát. Fehér pólóban a kép jobb oldalán -  a bizonyító erejű felvétel :)

1456675_475149892603177_1956758028_n

Róla szólt Dr. Erbszt András előző bejegyzése, “Ahogy a gerincsebész látja”.

János a Klinika betege, eredetileg azzal a feladattal kaptam meg “Doktorbácsitól” , hogy nézzünk egy FMS-szűrőt. Elsőre nagyon meglepődtem, hiszen János éppen fájdalomcsillapítókon élt és még így is fájdalmai voltak. Semmi nem volt a szokásos, jellemző menetrend. Némi egyéni foglalkozás és masszázsterápia után a kedd reggeli Spine csoportba járt, miután az orvosi vélemény támogatta a kettlebell-edzést a csigolyák kívánatos csontosodási folyamatai miatt is.

A helyzet viszont annyira mélyvíznek tűnt, hogy nem tudtam elképzelni,meddig kell úsznunk,hogy valaha egyszer partot érjünk? Csoportban kezdtük a mozgást, visszatértünk az egyéni foglalkozásokhoz. Beszéltünk a fájdalomról, sokat. Megoldási útvonalakról,sokat. Ezzel párhuzamosan János talált két varázslatos szakembert, Hriczu Andreát, aki hangtálakkal (is) végez terápiát, és Hegedűs Zoltánt, aki Alexander-technika-tanár. Mindkettejükkel megismertetett, röviden: le a kalappal. Úgy dolgoztunk egymás keze alá, hogy nem tartottunk konzultációt, mégis mindegyikünk tolt a másik munkáján előre. Mentek a hetek,mindig megtudtam, “mi volt Andinál, Zolinál”, alakult az idegrendszer tengelye, emeltünk,mobilizáltunk, swingeltünk, török felállást végeztünk, egyre többet nevettünk, kinőttük a 16 kilóst, János szépen leszokott a fájdalomcsillapítókról és lassan elkezdődött egy új élet. Ez az edzéses fajta :)

János maga is nekiállt leírni a történetét, dupla okból: régebben megbeszéltük,hogy leírjuk, ha tudjuk, valamint pénteken indul egy hosszabb utazásra, rettenetesen szurkolunk Neki. A meghökkentő történet, amely a műtőben kezdődött, ugyanis Bamacobol hazajövet ér véget. Most már csak nevetek, de emlékszem az érzésre,mikor először találkoztunk és János felvázolta nekem, hogy jó lenne 2014 januárra teljesen rendbejönni,mert Ő megy Bamacóba. Annyira nem illett a valóságképembe és a helyzethez ez a mondat ott és akkor, hogy csak annyit tudtam kérdezni, hogy “ööööö….TESSÉK???” :)

Az út lépés közben adódik. Nem véletlenül került ez a kis idézet a bejegyzés elejére. Ez már egy másik út lesz Jánosnak, -én meg csak idegeskedek, hogy mi van, olyant teszek,mint soha, a motoros oldalakat nézegetem miujságok miatt, de ez már egy jobbik fajta aggódás azért!-  nem fájdalommal kikövezve.

Röviden foglaltam össze az én külön részemet és főleg eseményszinten próbáltam kommunikálni. Ilyen nehéz feladatom még nem volt, vagy talán mert Zsivány Mazsoláinkkal,mint emberekkel- lelkekkel, szoros kötödésem alakul ki, Nekik is egymással általában- a történetnek a nem fizikai síkon húzódó mentális-érzelmi részét szabatosan képtelen vagyok leírni- magam sem gondoltam volna, hogy ez így érint, de János írásainak egyik részét olvasva, mikor eszembe jutott a tavalyi tavasz, amelyet végigkísértek  a gyógyulás kezdetei,és az érzés,hogy milyen borzasztóan szerettem volna, ha végre azt a mondatot hallom, hogy “nem fáj”, a rengeteg morfondírozás,hogy jöjjünk már ki ebből, változzon többet, váltsunk valóságot – el is sírtam magam kicsit. Annyira nem jellemző,hogy utólag csodálkoztam is, hogy emlékeztem,hogyan kell ezt csinálni… :)

Történet a bizalomról- nekem ez mit jelent:  valahol a munkám jellege miatt- híd voltam a két főszereplő, orvos és beteg között. A műtét és gyógytornás idő véget ért. Az volt a feladatom,hogy oldjak meg a teljesen lehetetlennek kinéző feladatot- a legkisebb kétség nélkül bízzak abban,aki egy Történetet a kezembe adott,és úgy gondolta, megoldom. Ha ebben kételkedtem volna, úgy teszek,mint egy normális működésű halandó: visítva futok messzire azonnal, amit  nem tettem meg.  Maradéktalanul bíznom kellett Jánosban, hogy felépül, újra látok majd a hátán izmokat,  teljes értékű életet fog élni, motorozik, mikor csak kedve tartja,és gőze sem lesz arról, hol van otthon a fájdalomcsillapító.

Jelenleg itt tartunk ! :) Holnap, azaz pénteken indulás !!! :)

1506191_10201289459505162_1890365284_o

Ahogy a gerincsebész látja

pirosbell

Van egy történetünk. Csak a miénk. :) Nem rövid, nem átlagos. Szerfelett tanulságos.

Három nézőpontból, kronológiai sorrendben kerül fel az oldalra: leírta Dr. Erbszt András, jómagam is, és a Főszereplő kommunikál velünk a végén- akinek jelenleg fontos feladata van, szorítunk is a sikerért! Az alábbi fotón az Első Hídtartást örökítettem meg 2013 szeptemberében, akkorra sikerült ilyen szintre mobilizálni azt a gerincoszlopot, amelynek a műtőasztalhoz kapcsolódó története alant olvasható :

IMAG0803


János hídja (ahogy a sebész látja)

            Vannak gerincműtétek, amik remekül sikerülnek és vannak, amelyek nem. Az első csoportba tartozókkal kongresszusokon büszkélkedünk, az utóbbiak nehéz terhet jelentenek a sebészeknek, akár bevallják, akár nem.  Amikor nem a tervek szerint fejeződik be egy műtét, vagy nem hozza a várt eredményt, akkor igencsak embert próbáló idők jönnek a beteg és az orvos számára egyaránt.
           A mi Jánosunk esete a horrorrá fajult gerincműtét tipikus esete: A beavatkozás közepe táján igen erős, szinte csillapíthatatlan vérzés keletkezett, amit csak részben sikerült elállítani és a porckorongsérvet igencsak korlátozott látási viszonyok között kellett eltávolítani. Ahhoz azonban, hogy a vérzés forrását megtaláljam, ki kellett terjeszteni az operációt, un. laminectomiát kellett végezni. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy a csontos gerinccsatorna hátsó részét is el kellett távolítani, ami az adott szegmentum stabilitását veszélyezteti. Adott helyzetben sem a beteget sem pedig engem nem vigasztalt, hogy régen minden porckorongsérv műtét során rutinszerűen ezzel a módszerrel végeztek és emiatt a műtéti eredmények is gyengébbek voltak.

          Manapság csak kényszerhelyzetben végzünk ilyen „roncsoló” beavatkozást, normális esetben ennél sokkal kisebb feltárásból el lehet végezni a műtétet.  Ezután, a kissé hosszúra sikeredett kitérő után térjünk vissza a műtőbe, ahol a vér kitartóan csordogált és alig vártam, hogy bezárjam a sebet. Összesen 1700 ml. vért veszített a beteg (több mint másfél liter!), ami  már az életet is veszélyezteti. Emiatt a műtőben vérátömlesztést kapott, így az életveszély elhárult. A műtét végére sikerült a vérzést megállítani és a porckorongsérvet eltávolítani. Alig vártam, hogy az altatóorvos kollégám felébressze a beteget és lássam, hogy a műtét során semmilyen idegi károsodás nem jött létre, hiszen a vérzés miatt időnként  a szó szoros értelmében sötétben tapogatóztam. Az ébresztést követően nagy kő esett le a szívemről, mert a betegnek mindene mozgott, semmilyen károsodása nem következett be a műtét során.
          A műtét tapasztalatai alapján hosszú és keserves gyógyulásra számítottam, ehhez képest János az operációt követő reggel felkelt, alig voltak fájdalmai (vagy csak nagyon jól tűrte azokat) és legnagyobb örömömre járni kezdett. Az első lépések várakozásaim felett bíztatóak voltak.
          Mit kell ilyenkor csinálni, hogyan kell kommunikálni? Véleményem szerint legfontosabb, hogy a betegnek pontosan, érthetően, őszintén el kell magyarázni, hogy mi történt, miért alakult így a helyzet és mire számíthat. Ködösítésnek semmi helye ilyenkor, mert az orvos-beteg kapcsolat alapja –mint mindig- ilyenkor is bizalom és ez igencsak sérülékeny jószág ilyen kiélezett helyzetben.  Természetesen egy ilyen beszélgetés nem örömünnep sem a betegnek, sem pedig az orvosnak.

          A mi esetünkben az derült ki, hogy János lelki alkata olyan, hogy előre tekint és mindenképp meg akar (és fog) gyógyulni. Optimistán tekintett a jövőbe, betegségét megoldandó feladatnak és nem sorscsapásnak élte meg. Javult állapotban, de semmiképpen sem gyógyultan távozott a kórházból, bár súlyos fájdalmai, ami miatt a műtétre szükség volt, megszűntek. A gyógyulásig és addig a fényképen is megörökített hídig azonban még hosszú út állt előtte. Állapota hullámzó volt, időnként gyulladásos tünetei jelentkeztek, amik állapotromlással jártak és visszavetették a gyógyulás ütemét. Az első év végén azonban már orvosi segítségre nem volt szükség, következhetett a rehabilitáció. 

         János hídja számomra egy jelkép: A híd felszíne János útját jelképezi, amely a műtét utáni állapottól a gyógyulásig vezetett, a pillérek pedig a beteg lelki alkatából, fantasztikus akaraterejéből és a rehabilitációban részt vevő kollégáim szakmai tudásából, rendkívül pozitív emberi hozzáállásából épültek.

Dr. Erbszt András

Neked is gerincproblémád van?

magyar nepmesek

Az alábbiakban egy kis útmutatót szeretnék adni ahhoz, hogyan legyünk rendes gerincbetegek, hogyan is lehet kapcsolatba kerülni velünk,és hozzánk csatlakozni.

A magyar lakosság 80-90 százaléka szenved élete során gerincproblémáktól, ez az adat még még engem is meghökkentett- utoljára akkor foglalkoztam behatóbban statisztikákkal,mikor a Flextronics cég üzemorvosával tárgyaltam a cég ergonómiai programjáról, amelyben volt szerencsém részt venni (a terápiás részben..),és a Porci Berci program születésekor szomorodtam el a huncut magyar gyerkőcök vonatkozó statisztikáin.

Tehát, ha gerincproblémád van, az sajnos nem meglepő. Maga a “gerincprobléma” azonban nagyon sok kicsi,közepes,vélt és igazi betegséget vagy, ahogyan jobban szeretem hívni,egyensúlyzavart felölelő kifejezés. Lehetsz “rendes”, BNO kódos gerincbeteg, abból is enyhe,súlyos,felépült vagy visszaesett. Lehetsz akár “sima” hátfájós, lehetsz műtött, a lehető leglehetetlenebb, hihetetlen kórtörténettel,mint Jánosunk (róla még lehet itt majd olvasni, de nem én egyedül mesélek), vagány tartáshibás zenetanárnő és nagyi,mint Erika, vagy infúziós kezelést még igen, de műtétet semmi szín alatt nem bevállaló személyiségtípus,mint Robink.

Logisztikai szempontból nincs ennyi lehetőség: vagy a Gerincklinika betege vagy, vagy nem. Azok a betegek,akik megjárták Dr. Erbszt András rendelőjét, nem írnak fejezetet a “Meghökkentő mesék” sztorigyűjteményembe,hiszen tudok Róluk mindent- voltaképpen a Spine program kizárólag a klinika saját betegeivel indult,akiket mondhatom, szinte sejtszinten ismerek és igencsak szeretek (ez a módi komoly lelki vitaminforrás ám !).

Ahogyan szépen növögetünk, egyre gyakoribb azonban,hogy megkeres Bárki: érdekes módon nem csak gerincbetegek, hanem edzők is. Utóbbinak is nagyon örülök, mert világossá vált számomra, hogy nem vagyok egyedüli mániákus gerincorientált szemléletű szakmanci,hanem többen is hiányolják a magyar edzőképzésből az alapos, értelmes útmutatót és információt.

Mi a teendő,ha érdeklődő vagy és/vagy gerincproblémád van,és csatlakoznál 8 vagy 12 hetes kezdő programjainkhoz?

-kérem, írj egy rövid emailt a kettlebellspine@gmail.com-ra, ha van türelmed, a tárgy legyen ” Spine program érdeklődés” vagy “érdeklődés Spine program” és hasonló kombinatorikai megoldások ebben a szemantikai környezetben :)

-kérem, röviden írd le,mi a problémád. Kiváló tanácsadó ezügyben barátunk, a Józan Ész. Kaptam már aranyos, tömör érdeklődő levelet: “Szia! Fáj a hátam,jöhetek edzeni?”, és kaptam olyan hosszú érdeklődő irodalmi műveket, amelyekhez képest a Karamazov-testvérek haikunak minősíthető szösszenet.

- nagyon sokszor, de még nem elégszer leírtam már, hogy gyógytanácsot, gyakorlatot, edzésterveket látatlanban emailben nem vagyok képes küldeni,mondani-csak mutatni :)  Ilyen szórakoztató jellegű szakirodalmat bőven lehet találni a neten vagy az újságárusnál bizonyos polcokon.

- ha nem tudod eldönteni, vajon kettlebellezhetsz-e? Inkább ne? Mégis érdekes? Mégis, mit mondana egy orvos, főleg,aki maga is girjevik, vagyis pontosan tudja,miről beszélsz és beszél: nem engem kell keresned, hanem a KettlebellSpine “másik felét”, Dr. Erbszt Andrást a Doctorfit központi számán, KLIKK, a telefont valószínűleg Simó Magdolna veszi fel,aki időpontot is ad, mindemellett egy Tündér.

- ha edző vagy, és szeretnél vigyázni azokra,akik a testi épségüket rendszeresen Rád bízzák, február végéig nincs lehetőséged, tavasszal viszont érdemes figyelni a honlapunkat,mert szépen kerekedik egy edzőknek szóló rá-szak-spec-szuperprogram. ( kis cédulára: február végén Spine oldal kuksi! ) Volt rá lehetőség,hogy néhányan bejártak rendszeresen edzeni vagy párszor jegyzetelni, ők összesen három fő ( Ferenczi Ingrid, Tarjáni Gyula, Erbszt Ádám)- saját intuícióm és tapasztalatom Velük kapcsolatban a nagyon magasfokú felelősségtudat és magas edzői kvalitás- értem a gondolkodásukat,és szívesen segítem Őket bármiben. A program növekedésével azonban letisztult egy elég komoly anyag, a felém kommunikált kérések alapján úgy gondolom, a tanulni vágyó kollégák szívesen vennék, ha ennek külön helye és ideje lenne. Ha érdeklődsz, a fenti emailcímre egy “edzői érdeklődés” tárgyú, szintén nem túl hosszú levelet írj,kérem.

- a telefonos gerincsegélyről: a telefonszámom nem titkos, de képességeimet a telefonos segítségnyújtás is sajnos meghaladja. Ha nagy a baj, ezt a számot javaslom,Ők biztosan tudnak segíteni: 104.

- a témáinkról: továbbra sem jelennek meg “nyomulós” cikkek arról,hogy gyere Hozzánk edzeni. Bele lehet kukkantani, mizújs a mi kis Futrinka utcánkban, de a csatlakozás ehhez a programhoz nem olyan egyszerű,mint mondjuk a tankolás :) továbbá nem lesznek mindenrejó gyakorlatok és tuti tippek sem. Ezen kívül minden égiekkel játszó földi tünemény várható.

fontos: ha ma még nem mosolyogtál, el ne felejtsd MOST,hogy ezt elolvastad !